PatkányBlog

A mai nap különleges volt, mert szerdára esett, tehát a holnap már csütörtök lesz, ami nagyon zsír, mert holnapután péntek, szombaton nyárnyitó, vasárnap pihi, hétfőn remélhetőleg ösztöndíj (amit legkésőbb 10-én kellett volna megkapnunk!!!), kedden találkozthatok a betegagyú osztálytársaimmal, és látom azt a lökött Tibkát is. Jövő szerdán izgalomban leszek a csütörtök miatt, ami télleg flash lesz, mert olyan csak egy évben egyszer történik. Ja, egyébként kinek volt ma a születésnapja? Na ki lett huszonegy éves? Hát ki más, ha nem a mi kis Péló Barna barátunk! Reggel írtam neki egy SMS-t, ügyelve arra, hogy érezze, mennyi mindent számít ő nekem, hogy érezze át a lelkemben tomboló érzelmeket... szóval szívem-lelkem adtam bele abba a maximum 160 karakterbe (mert nem vagyok kulák, hogy 450 karakteres SMS-eket írogassak), íme idézem: "Szia, boldog születésnapot!". Bevallom, csak azért írtam, hogy cukkoljam egy kicsit. Olyan édes, amikor idegeskedik! Wehhehheee!  Egyébként ma láttam az én kis hercegem, megint csak úgy lazán eltekert az üzlet előtt... és ha én ma négyórás lettem volna, nem ötórás, akkor még talán köszönhettem is volna neki. Bár mondjuk annyira már nem érdekel. Csak úgy jó rajta legeltetni a szemeimet. Jobb így szeretet nélkül. Az úgyis csak fájdalmat szül, az meg fizikai fájdalmat. A közöny nem fáj, sőt! Ha csak a fizikai élvezeteknek hódolok (nem kell minnyá a szexre gondolni, na persze az is benne lehetne...), akkor a közérzetem is automatice jó lesz, tehát hogy idézzek egy Alvin számot: "Szerettem valakit, aki nem szeretett, ha ez is van, akkor kell a fasznak szeretet!". Jó, lehet most azt hiszitek, hogy mérges vagyok, és ezért mondom ezeket, de nem. Full nyugodt vagyok, régóta vártam ezt az állapotot, Detoxszal is beszélgettünk erről nem is egyszer. Ő azt mondta, hogy egyszer majd el fog jönni, ne aggódjak. Én rávágtam, hogy csak már látnám. Nem volt hülye ötlet! És tényleg jött magától, ez benne a legszebb. Örülni lehet a világon olyan apróságoknak is, amiket eddig észre sem vettünk. Az esőnek, a napfénynek, hogy milyen csodásak a felhők vagy a fák, a szembejövő srácnak milyen jól áll a szemüveg, milyen huncutul mosolyog a kislány a boltban, miután a "szerinted nekem melyik cipő áll jobban?" kérdésére azt válaszoltam, hogy a szürke. És még sorolhatnám. Azonkívül sokkal több időm van írni, rajzolni, meg hódolni a baromságaimnak, néha leülök DVD-t is nézni, sőt ma még tévéztem is, bár erre nem akarok visszaszokni. Jobban is alszok, hétvégén hiába lett volna módom rá, nem rúgtam be, egyszerűen nem volt kedvem... Jézusom, még a végén én is olyan leszek, mint azok a favalag kispolgárok, akikre kurvára nem akarok hasonlítani! Apropó megnyugvás: édes kis főnixmadaram feltámadt haló hamvaiból, avagy fővárosi leendő orvostanhallgató Gábor pajtásom megint rájött, hogy a világon vagyok. Csak valamiért nem tudom komolyan venni, hm, nem is értem... talán mert hónapokig felém se szagolt jóformán, most meg megint jön nekem a "hozzám jössz feleségül"-szöveggel... lehetséges, lehetséges... minden esetre nagyon vicces ez a helyzet. Egyébként rájöttem, hogy a tanárokban sem lehet megbízni, lásd Sallainé. Tegnap kabineten azt mondta, hogy ma bejön a gyakorolati helyemre, és megbeszéli a főnökkel az olyan kisebb kis eltéréseket, mint például miért van az, hogy mi havi 8.200.- ösztöndíjat kapunk a 11.000.- helyett, hogy miért íratja velünk alá a kajajegyes papírt, amikor nem is kapunk kajajegyet (és az nincs benne az ösztöndíjban, elvégre nem is készpénz, és nem is kötelező adni, szerintünk megy Maci Laci néni zsebébe, ezért megy ez nyáron Görögbe!), miért mi pucoljuk a szaros vécét, és hogy miért nem kaptuk még meg legalább azt a szaros 8.200. pénzt, amiből úgyis lenyúl egy csomót (havi tizenegyezer-kétszáz forintot, ha mind a négyünkét számolom). Márciusban még arra fogta a késést, hogy még nem jött össze annyi bevétel, hogy a dolgozókat is (akik nem dolgoznak) és minket tanulókat is (csak vízkőoldózni, hajtogatni, budit sikálni, és gyűlölni tanultunk meg) kifizessen. Most azért késik, mert még nem utalták át. Na döntsed már el te koca (Szabina jó nevet adott neki)!!! Most a bevételt tagadod le, vagy az átutalást?! Csak azért, mert szakmunkástanulók vagyunk, még nem ejtettek minket a fejünkre! Legalábbis nem mindegyikünket. Margitot, na azt igen! Hű, de rágyújtom az egész boltot, ha végzünk! De minimum összeszedem Szabinát, Diát és Anitát, elmegyünk berúgni, és leokádjuk a kirakatot. Mossa csak az a kis vinnyogós kurva! Ritát annyira nem is utálom, Eszter meg GYES-en van. Ő volt a mi pártfogónk, én legalábbis sokszor úgy éreztem. Na mindegy, nem hergelem magam tovább. Úgyis megbaszom a pofájukat egyszer!