Komolyan mondom, egyszer még ez a rühes suli fog a sírba vinni! Holnap verseny, ami ráadásul délután lesz, szóval olyan este hét körül érek majd haza. Anyámék ráadásul itthon lesznek egész hétvégén (a péntekre tervezett akció tehát lefújva), még ez is boldogít... mindennek tetejébe Gyuri bejelentette, hogy szombaton Lazaegérszagra fog költözni. Ezúton is üzenem: hiányozni fogsz!!! Nagyon jó barátomnak tartalak! Igazából nem is tudok mit írni, azt sem tudom, hol jár az eszem helye, valahogy nincsenek megfogható gondolataim, amikbe bele tudnék kapaszkodni, és velük menni... mindenféle hülyeség vibrál a fejemben, félig alfában vagyok, ez lehetséges? Az új szerelem sem kecsegtet semmi jóval, bár ez várható volt. Az olyasfajta srácok nem a magamfajta "lányokat" kedvelik. De hát ez van... majd valamikor ha mást nem, megbeszélem Detoxszal, hogy ütközni kellene... egy jó szex mindig visszahozza az életkedvemet. Szoktam mondani, hogy egyszer vagyok fiatal, akkor sem sokáig. Néha magam sem tudom, hogy mit akarok. Talán ez megint csak egy szemfényvesztés, és még mindig annak a szörnyetegnek a markában vagyok, csak éppen nem tudok róla. Holnapután lesz egy éve, hogy teljesen, testem-lelkem neki adtam. Ez pedig az a dolog volt, amit azóta sem bántam meg. Életemben először éreztem teljes összetartozást, és hosszú idő óta olyan biztonságot, amit azóta sem. De mindez már a múlté, tovább kell mennem, még akkor is, ha nem tudom, vajon feljutok-e a hegyre, hogy aztán majd nyugodtan és derülten nézzek szét a napsütötte tájon - vagy szakadékba zuhanok, nyakam szegem, és ott fogok elpusztulni. De azt tudom, hogy jönnek még szebb napok, leszek még olyan boldog, mint egykor voltam, talán lesz aki megfogja a kezem, és ahelyett hogy belémrúgna ha elestem, felsegít. Azt viszont biztosan nem ebben a városban fogom megtalálni. Állítólag tizenkilenc éves koromban találom majd meg az igazi szerelmet. Tehát májustól nekiállhatok várni, vagy keresni. Szerintem ez hülyeség, nem hiszek a horoszkópban, még akkor sem, ha szakember készíti el. Nekem megvan a magam kis vérből-tűzből kovácsolt vallása, az Istennel és az Ördöggel, még akkor is, ha én vagyok az egyetlen hívő. Ha nem hiszel semmiben, teremts magadnak saját vallást! Roppant egyszerű. Szerintem Isten felelős minden jóért a világon, és az Ördög a rossz dolgokért. Ezek ketten megteremtették az embereket tűzből és vérből. Halálunk után kiderül, mi van bennünk több: tűz vagy vér. Ha tűz, elkárhoztunk, ha vér, akkor nem. Mindenkinek több esélye van, tehát újjászülethet. Ezért van az, hogy a lelkek vándorolnak, tűz és vér másik testben születik újjá. Talán teljesen megőrültem, hogy ilyesmiken agyalok, de hát valahogy a nyári sarudivat nem hoz lázba. Abban biztos vagyok, hogy ezzel az észjárással vagy meggazdagodok egyszer, vagy ebbe fogok belehalni. Lehet, hogy egy elmegyógyintézetben végzem magányosan, mint Jani. Benne is nagyot csalódtam. Ma a fülembe jutott, hogy elszidott engem a hátam mögött mindennek. Hát... kedves tőle... végülis csak alig másfél éve próbálom tartani benne a lelket, és buzdítom, hogy ne adja fel, várok rá itt kint... erre olyanokat hallok vissza, hogy én egy hülye kurva vagyok, meg ecet. Remélem csak dühében és őrületében mondott ilyeneket, és nem a rosszindulat beszélt belőle. Adrit is szidta, meg a legjobb barátját is... hárman voltunk, akik próbáltunk a magunk módján segíteni neki, mind a hárman megkaptuk a mocskot tőle. Csalódtam benne, nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. Én minden esetre kitartok mellette, szerintem nem tudja, hogy mi merre hogy hány méter. Ha meg mégis, akkor szépen meg fogom köszönni neki. Sokáig az ő levelei tartották bennem a lelket, szó szerint azokért éltem, ő volt az egyetlen reményem, amikor mindenki elhagyott. Fájdalmas ősz volt a tavalyi, nem sírom vissza, csak a novemberi Auróra koncertet... az volt az egyetlen jó dolog, de annak is vége lett. Baromira egyedül éreztem magam, hála Istennek meg az angyalainak, akiket mellém küldött, mostmár nem. Ha ezt olvassátok, remélem tudjátok, hogy Rátok gondolok, nagyon szeretlek Titeket, mert hiszitek vagy sem: Nektek köszönhetem az életem.