Ritka szar hetem volt, megspékelve csalódással, hullafáradtsággal, idegességgel, azzal az érzéssel, hogy már megint senki nem figyel rám, és tegnap este egy kiadós részegséggel. No de kezdjük az elején: drága Zoli, aki rettentően hiányzott egész héten (vele álmodtam, és esküdni merek, hogy kommunikáltunk álmunkban), myvip-en azt igazolta vissza, hogy nem ismer. Kissé begorombultam. Ami a legjobban fájt, hogy senki nem volt mellettem akkor, hogy könnyíthessen a bánatomon. Én mindig ott vagyok mindenkinek... telefonon, személyesen, emilben, vagy MSN-en. De akkor sehol senki nem volt. Adri is már állandóan csak Gergőről beszél, ha ott vagyok vele szünetben, öt percig tart, mire elmondok egy mondatot, mert mindig közberöhög vagy ilyesmi. Eléggé idegesítő! Egyszer már ott is hagytam, de kikönyörögte hogy menjek vissza, pedig akkor tényleg rosszul esett a nemtörődömsége. Valamiért hiába volt jó idő, nem volt kedvem a világhoz. Most sincs, sőt... jövő héten gyakszis leszek. 
Tegnap meg Ska-Pécs koncert után még kimentünk olyan éjfél körül a Sporihoz, megittuk a maradék cefrét... konced out... némi kép meg hang... kiütöttem magam... de hát már hiányzott is.
2007.01.21. 18:38
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://patkaaany.blog.hu/api/trackback/id/tr116149728
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.