PatkányBlog

Hol voltál akkor, amikor tényleg szükségem volt rád? Hol voltál, amikor nyugtatók nélkül nem bírtam elaludni? Hol voltál, amikor előttem karolgattad a menyasszonyodat, és hirtelen nem tudtam eltűnni a szemetek elől? Hol voltál, amikor esténkét fölzokogva arra ébredtem, hogy már…

 Tudom, hogy nyálas, de napok óta ez a szám tükrözi leginkább a hangulatomat, főleg amikor hideg és esős az idő. Nem akarok elköltözni, még nem, amíg nem tudtam mindenkitől elbúcsúzni, hiába jövök vissza hetente, vagy legalábbis kéthetente... valami azt súgja, hogy Zolit…

Igazából szeretem a szeptembert. Zoli nem értette, amikor elmagyaráztam neki, hogy azért, mert bár csodaszép, és még meleg van, és az ember újra találkozik a régi barátaival, van benne valami szomorkás, mert valami elmúlik, ami helyett viszont kezdődik egy új dolog. Ez amolyan…

Lófasz nekem a seggembe, nem családi pótlék... Zolival végülis ma nem tudtunk találkozni, ééés hétfőn mehetek Budára kritériumdogát írni... marhára boldog vagyok tőle, nem értem, miért kell már most, nem ráérne mondjuk csütörtökön? Fölcuccoljak már akkor? Vagy leutazzak…

Lehet, hogy már vége. Ma talán elveszett belőle valami, ami számomra nagyon sokat jelentett. Ha legközelebb meglátom, talán sírógörcsöt kapok, és akadozva fogom kérdezni, hogy miért, miért, miért? Miért kellett megtennie? Hányszor kértem szépen, hogy ne! De lehet, hogy késő.…

Tegnap másra se vágytam, mint hogy jól magamhoz ölelhessem, és soha ne kelljen elengednem. Most, ahogy közeledik ez a pillanat, már szívem szerint ahogy vagyok, pizsamában és mezítláb szaladnék érte Sióagárdra. Szeretem. Nem tudom pontosan, hogy miért. De szeretem.Mostanában mintha…

Na szóval a gólyatábor. Vasárnap reggel indult a buszom Pestre, úgyhogy négy órát tudtam aludni. Tudom, az én hibám hogy későn, illetve korán reggel feküdtem le, de hát ha egyszer ideges voltam, és nem bírtam aludni... na de oda se neki, szerencsére Levente jobb kedvre derített…

Hazaértem. Jó volt. Holnap hangulatjelentek, mert most olyan vagyok, mint a mosott szar. Zoli bocsánatot kért. Helyes. :)

Úgy imádom, amikor cibálja a mézesmadzagot az orrom előtt... persze, találkozunk. Bocs mégse, fáradt vagyok. Nem az a gond, hogy nem találkozunk. Mert pihenjen, persze, sokat dolgozik. De akkor mi a faszért etet be? Kezdem kibaszottul unni. Úrinő voltam és visszafogtam magam, de ha…

Bírom, hogy amikor már kezdek komolyan kétségbe esni valami miatt, akkor ő azt megérzi, felhív, és már a puszta hangjával is megnyugtat, bármiről is beszéljen. Holnap találkozunk. :) De juszt se az ő sátrát és hálózsákját viszem gólyatáborba! :D Jól kibaszok vele, mi? :D