PatkányBlog

Áááá, nagyon jól éreztem magam tegnap este! :D Végre sikerült kimozdulni kicsit, így egy darabig Petivel keringtünk, majd beültünk a 32-esek terén egy egész jó helyre, később jött Zita és Joker is, dumáltunk, piáltunk... egy szó mint száz: ez már nagyon kellett. Ki tudtam faggatni Petit a vélt vagy valós szakításukról is, ők is kipróbálják a nyitott kapcsolatot, Évi kedden el is költözik a lakásból. Olyan kb. hajnal egy-két óra körülre az indulásnál már kifejezetten éreztem a sör-vodka kombó hatását, megkérdeztem Zöldszeműt, hogy ha már úgyis két napra Pesten ragadt, nincs-e kedve mondjuk összefutni. Volt kedve. A kis szőke tündér. :)

Átrágtuk ismét az összeköltözéses témát. Igazából úgy indult, hogy tegnap kb. egyszerre értünk föl Pestre (ilyenkor bevett szokás, hogy egyenesen hozzá megyek, de most inkább a kollégiumot választottam), és kiharcolta hogy átmenjek hozzá. Azzal fogadott, hogy nézett albérleteket... nekünk... kettőnknek. Hát mondom dafuq! :D Amiket talált, nagyon tetszettek, az egyik a Dunára néz, mellette a BME épülete... álomszép, és annyira nem is drága. Azt is megvitattuk, hogy szülei nem kételkednek a családom anyagi helyzete felől, és hogy azért is szeretnék hogy a hétvégét náluk töltsem, hogy kikérjék az én véleményemet is a majdani lakást illetően. Így azért mindjárt más. :) Nagyot nőtt ezzel a szememben. Reggel ugyan volt egy kisebb összeveszésünk, de azt betudom annak hogy ment vizsgázni, és ideges volt, én meg ismerem magam hogy hogyan viselkedek, ha úúúgy szólnak hozzám, amikor épp nem aludtam kockára a fejem, meg egyébként is mindenkimennnnyenapicsába-hangulatban vagyok.
Tegnap este még azért Zöldszemű is rámírt, hogy üres a koliszobája, éppen átugorhatnék. Meh. Mindezt valamikor éjfél körül. Ja, elmeséltem a létezését Tesómnak és Izusnak. Meggyőződésem volt, hogy húzni fogják a szájukat a korkülönbség miatt, de nem tették, sőt, a képeit látva még cukinak is nevezték, bár azért picit nehezteltek, hogy már tavaly január óta kerülgetjük egymást (mert történni még nem történt semmi), és még nem beszéltem róla. Ádám meg egy seggfej. Mindamellett, hogy tényleg, szó szerint, a definíció értelmében buta. Szép, mint az álom (na jó, képeken szebb, mint élőben, fotósnak kellett volna mennie az önportréival), de ahogy Tábornok mondaná: "csukd be a szádat, és legyél szép". Még emlékszem amikor nyáron cseten előadta a nagymonológot, hogy ő aztán nem farkal meg minden lányt, mert jaj, mi lesz ha találkozik majd AZ IGAZIval, és szégyenkeznie kell előtte. Hát mondom cicám, semmi. :D Picit gyanús volt húsz éves sráctól ilyen nyálas duma, de szombaton amikor fent voltunk Tekében, a saját szememmel láttam ahogy felváltva smárol két csajjal. Hát mondom mi ez, te?! Na mindegy, van egy hetem pihizni, igyekszem kiélvezni, jövhéten meg szeretnék már valakivel elmenni iszikálni. :)

Hú, hát jó régóta nem írtam terjedelmesebb posztot. Egyszer próbáltam, de akkor meg a blogol.hu faszsága miatt nem lett elmentve. Igazából az elmúlt pár hónap a maga kis módján pörgősnek bizonyult. Suli, meló, néha hazamentem és bepiáltam, de jobbára csak itt Pesten evett a rosseb... meg is látszik, nem voltam otthon karácsony óta és kb. full letargia vagyok. Sokszor úgy érzem, hogy nem kellek senkinek, és már nekem se kell senki. Tábornok próbálja itt leginkább tartani bennem a lelket, de sajnos a tett más, mint a szó... igen, megint felhoztam az összeköltözés témát. A "hallani se akarok róla" már átkonvertálódott "győzd meg a szüleimet, hogy tudnád fizetni"-re. Páff. Nekifutásból. Ököllel. Eleget kattogtam rajta, és elhatároztam hogy nem fogom törni magam, lesz ami lesz. Az áramlat az ő karjaiba sodort végül három éve, de ha ilyen könnyen hagyná, hogy továbbsodródjak akkor miért törjem magam? Kétségtelen, hogy szeret, de néha attól félek, hogy részéről ez inkább csak ragaszkodás. Vagy ennyire kijönne köztünk az a 3-4 év korkülönbség? Szerinte ő még túl fiatal ehhez. Nekem persze kész Hawaii majdnem 26 évesen (de szar leírni, te kurva élet! :D ) negyedmagammal rogyni egy pár négyzetméteres kollégiumi szobában. De nem is ragoznám ezt tovább. Maximum még annyiban, hogy a lakótársa igénytelensége és tahósága az én malmomra hajtja a vizet... na jó, inkább hajtaná, de nem akarok erre gondolni, mint az esetleges összeköltözésünk okára. Szeretem Tábornokot, csak attól félek hogy nekünk tényleg pár év múlva kellett volna találkoznunk.
Mindeközben múlt héten egyik haverina hívott el piálni azzal, hogy a barátja (nagyon jó barátom) elhagyta. Úgy gondoltam, hogy a sráctól ez leginkább egy nemes gesztus volt, és nem akartam mondani a lánynak, hogy őt nem elhagyták, őt szabadon engedték. Persze visszament hozzá... hogy melyik a másikhoz, abban nem vagyok biztos, de lenne egy tippem. Furcsa egy dolog ez a srácokkal. Aki nekem kéne nagyon, annak úgy érzem hogy én nem kellek eléggé. Aki egy picit kéne, annak én nem kellek egyáltalán. Aki picit jobban kéne, annak én csak egy nagyon picit kellek. Akinek viszont én kellek nagyon, az nekem nem kell annyira. Szar világ van, tudom. :D Szépek mind, mint az álom. Ketten még elég okosak is.
A suli egész jól megy, bár valamiért a kurva neptun azt írja a matek2gyakomnál, hogy nem teljesül a mittoménmilyen előfeltétel (szerinte a ráépülő előadás, amit ebben a félévben nem is vehettem föl, mert első tárgyfelvétel, ez meg most vizsgakurzus), és ha emiatt a fos miatt törlődik a hármasom, akkor bepöccenek.
Haza akarok menni és bepiálni. Fönt, Tekében. Az otthoni barátaimmal. Kipofázva mindent és mindenkit. Háromszázért inni a Löwent. Egyáltalán: sört inni! :D Sört inni és kék lószállítóautókat rongálni, a szélvédőjükre köpni, és izomból amnéziásra piálni magam. Most annyira jólesne...! Bár múltkor Jokerrel és Zitával iszogattunk, na az nagyon jólesett, a társaság, a kimozdulás... minden. Remélem Folyosótárs is hamarosan visszajön mesterképzésre, nincs még egy olyan energiabomba a világon, mint ő. Egyébként mindenki eltűnt ide-oda. Félelmetes volt először rádöbbenni, hogy egyedül állok a nagy baszom város közepén a forgalomban, és tényleg csak magamra számíthatok. Mert mondhat mindenki amit akar, nekik is megvan a maguk kis tyúxaros élete, és ez így van rendjén. Egyébként se akarom hogy mások beleszóljanak az enyémbe. De igazából már azt se tudom, hogy ez tényleg az én döntésem, vagy csak bemagyarázom magamnak, mert egyébként kutyát-macskát nem érdekel az életem, így hát minek szóljanak bele. Tesómmal is ritkán beszélek, ő is éli a kis világát (együtt a barátjával, khm), úgy érzem hogy lassan befonnak a pókok, mint egy régi Cure-klipben Robert Smith-t, és egyszer egy reggelen már nem leszek az ágyamban, eltűntem és senki nem fogja észrevenni, és nem is akarom, hogy észrevegyék.

Ha nem akarod, hogy az életed része legyek, inkább én zárom ki magamat belőle. Tudom, hogy Isten tartogat még számomra kellemes meglepetéseket az életben, legyen szó bármiről. Olyan magányos még soha nem voltam hogy úgy érezzem, ő is magamra hagyott. :)

Meg a kurva anyját a blog.hu-nak, hogy végre rászánom magam hogy írok... erre lejár az időkeret. Verjem bele. De talán jobb is, hogy elveszett amit írtam.

Asszem épp összeveszek Ádámmal egy ártatlannak szánt megjegyzés kapcsán. De lehet, hogy nem. Fel kéne nőnie.

...und dann hat er sie geküsst wo die stasse zu end ist...

Üvölteni akarom a kormos éjszakába, hogy lehetek szebb, csúnyább, vékonyabb, kövérebb, okosabb, hülyébb, leszokhatok a cigiről, megnöveszthetem a hajam, leborotválhatom az egészet a francba, mélyre süllyedhetek vagy a csúcsra törhetek, messze mehetek vagy közel maradhatok, lehetek gonosz boszorkány vagy mimóza tündér, lehetek bárki és bármi... de fiatalabb nem tudok lenni!!! :(

Hétvégére random hazamentem. Igazából anya csütörtökön hívott föl, hogy nincs-e kedvem hétvégén hazamenni... volni volt, csak már adtam le beosztást melóba is, meg mittomén... Rébuszos csajnál minden voltam, csak nagyságos asszony nem, amikor lemondtam a szombatot, de hát ilyen az élet, alig 24 órával később pedig már úton is voltam hazafelé. Otthon szombaton picit nyomott voltam, szorongatta a gyomromat a jövhét csütörtökön esedékes hidrogeológia zh, meg úgy minden... de napközben mégis rámtört egy régi, ismerős érzés: ma valami jó fog történni. Este lemegyek a barátaimmal, és valamiért nagyon jól fogom érezni magam. Így is lett, leszámítva azt a tényt, hogy Izus kimaradt a partyból, mert lebetegedett. Így hát Tantival találkoztam a központon, Ádámot nem tudtam elérni telefonon. Elkísértem hát kaját venni, aztán elindultunk a Garay tér felé, ahol megtudtuk hogy aznap este lesz az Estben Rómeó Vérzik koncert. Hohó mondom, lesz party! :D Viszont ahogy körülnéztem, szomorúan konstatáltam hogy egyfelől senkit nem ismerek, másfelől azért nem, mert vagy 16-18 éves korosztály volt, vagy harmincon jócskán túli. Tanti feldobta hát, hogy nézzünk föl Tekébe. Oké, nézzünk. Kevesen voltak, de hamarosan befutott Ádám is, nekem pedig kezdte égetni a zsebemet a pénz amúgy is, a májam meg porzott, hát nekiálltunk sörözni. Tanti meghívott az elsőre, támogatván a csóró diákságot. :) Beszélgettünk, iszogattunk, közben gyűltek az emberek, szólni kezdett a zene, és akkor már semmi humorom nem volt lemenni koncertre a vadidegenek közé. Lilla is jött, Netti és Janka is, hát elvoltunk mint a befőtt. Aztán valahogy történtek olyan dolgok, amikre valahogy nem tudnék magyarázatot adni. A legelső emlékem hogy Ádám rámnéz (már nem tudom miről beszélgettünk éppen), és valami olyasmit mondott, vagy inkább sóhajtott, hogy miért nem vagyok én négy évvel fiatalabb. Annyit tudtam kibökni rá, hogy azért mert akkor 21 éves lennék. Namármost Ádám 20 éves, és otthon a mi köreikben ő amolyan ügyeletes szépfiú. Oké, nekem is leesett az állam amikor először láttam. A csajok egész este fürtökben lógtak rajta, valamiért mégis velünk maradt. Nem mintha nem örültem volna. Egyébként nem ivott sokat (én se), aztán mikor kimentünk páran cigizni (ő nem dohányzik), leült egy székbe, és megkérdezte hogy nem ülök-e az ölébe. Hááát nem vagyok egy ölbeülős típus, de ilyen lehetőség egyszer adódik az életben, így is inkább a combján foglaltam helyet (és támasztottam magam a lábammal a kellemetlen helyzetek elkerülése végett). Ez a srác szabályosan hozzámbújt!!! Átkarolt, a fejét rám hajtotta, és annyit mondott hogy tök jó hogy ilyen puha és meleg vagyok. Pöppet zavarba jöttem. Felálltam elnyomni a cigit, és nem ültem vissza. Vajon mi történt volna? Egyébként... lehet hogy egy csók is majdnem elcsattant, ezt se fogom már soha megtudni. Ő ült, én álltam, és valamin hülyeségből kötekedtünk egymással, póverkodtam neki, és valahogy annyira közel hajoltam hozzá, hogy az orrunk összeért. Másodpercekig tartott az egész, épp csak addig hogy nevetve kijelentse hogy hideg az orrom. Erre is adtam valami gyökér magyarázatot a vérkeringéssel kapcsolatban. Egyébként egész este nem történt semmi, pedig hajnal háromig kint voltunk. Jövhét szombatra már "lefoglaltam" a szombat estéjét. Megint hazamegyek, apáék jönnek Pestre és visznek föl, meg most apán végre is hajtottak múlt héten egy kisebb műtétet a veseköve miatt, gondoltam jót tenne ha kivételesen nem havonta egyszer böffentenék haza, hogy jaaa amúgy még ám élek.
Tábornokkal meg a halál fasza alatt lógunk három centivel. Ebben nekem is komoly szerepem van, például hétfőn akkora szemét tahó bunkó voltam vele, hogy igazából mikor másnap reggel föl is fogtam hogy miket mondtam neki, csodálkoztam hogy nem vágott ki azonnal mint macskát szarni, mert én fordított helyzetben biztosan megtettem volna ezt a lépést. De ő nem. Egyébként nem értem hogy mi a franc ütött belém hogy ennyire, még magamhoz mérten is tirpák voltam vele. Pedig előtte kijött velem meg a haverjaimmal Schönherz-mátrixra, elmentünk kajálni, ittunk, meg minden. De múlt héten, és ijesztő hogy csak a múlt héten ez csupán az első alkalom volt, hogy iszonyatosan összevesztünk. Utána még csütörtökön kicsaptam a hisztit amiért soha nem foglalkozik velem (órákig el tud kockulni úgy, hogy én ott ülök gyakorlatilag mellette vagy legalábbis az ő albérletében), de ezt pofázom már két éve... kezdem megérteni hogy miért nem vagyok neki elég jó, vagy legalább csak úgy általában elég. Nekünk egészen egyszerűen nincs egy közös pontunk. Másfajta filmeket, zenéket, könyveket szeretünk, én mennék míg ő maradna, ő inkább éjszakai életmódot folytat, én nappal vagyok aktív (tekintve hogy rá vagyok kényszerítve suli meg meló miatt), tehát mi tényleg kimerítjük a tűz és víz kategóriát. Érdemes folytatni ezt a kapcsolatot? Úgy érzem hogy még szeretem, de nem vagyok boldog vele. Ugyanakkor más fiúnál tényleg nem éreztem még azt, amit annak idején nála. Őt tényleg meg akartam ismerni, vele lenni... járni vele. A többiekkel nem. Se Szőkével, se Zöldszeművel, de talán még Ádámmal se (és ez csak az első három volt akik hirtelen eszembe jutottak). Úgy érzem, ezt a kapcsolatot szépen lassan kivéreztetjük, míg egy utolsó rángással ki nem múlik az egész, jéghidegnek fogjuk érezni egymás bőrét, olyanokká válunk mint két kísértet, és az első összeveszés alkalmával kalap-kabát. Meglátjuk.

Utálom ezt a számot, lábrázást kapok tőle, de valahogy most aktuális. Kellően fakkjeee-nek érzem magam a kialakult helyzettől. Zöldszeműnek is szimpatius vagyok élőben is, neten megtalált egy másik villanykaros srác is, és ma pedig Petiék egyik haverja jelezte, hogy fölkeltettem az érdeklődését. Emlékeztem a srácra pár héttel ezelőttről, akkor is kedvemre való volt (a félrefésült haja és a fültágítója ellenére is). Elhívott egy társasági ivásra csütörtökre, ahol Petiék is tiszteletüket teszik. Azt nem tudom (na jó, tudom, csak nemigassság), hogy miért nem tudott ekkora férfiroham ezelőtt 5-10 évvel jönni, amikor még egyik delikvensnek se kellett volna elmagyaráznom a nyitott kapcsolat fogalmát. Bár Zöldszemű tudja, a másik villanykarosnak nem akartam az orrára kötni, hogy mi is ez pontosan, annyit tud, hogy van barátom (ennyi információ legyen is elég), új srác, Lenin meg... majd elmondom ha kérdezi... :D Abba már ijesztő belegondolni, hogy mindhárman fiatalabbak nálam. Ki sokkal, ki kevéssel. Próbálok úgy hozzáállni a dologhoz, hogy én vagyok érettebb/tapasztaltabb/ennyire kibaszottul vonzó és ellenállhatatlan.
Egyébként dolgozok, tanulok, lóg a belem, de nagyon jól elvagyok így. Szeretek Petiéknél lakni, egy porcikám se sírja vissza a kollégiumot, talán csak annyiból jobb, hogy közelebb van a sulihoz, és egyszerűbb az utazás. Itt viszont senki nem csesztet, nincs hangzavar, hagynak aludni, nincs pletykálkodás, nincsenek idegesítő tanítóképzősök, bunkó részegek, stb. Jeee.

A szimpátia kölcsönös. Fakkjeee.