PatkányBlog

Soha nem gondoltam volna, hogy egy kapcsolat nyitottsága nem bomlasztja föl az egészet, hanem épp ellenkező hatással van rá. Legalábbis ami engem illet. Van, ami van; történik, ami történik... aztán úgy szép volt, jó volt, hazamegyek, és végig az jár a fejemben hogy talán pontosan az ilyesfajta kapcsolat a legmélyebb. Bízunk egymásban annyira, hogy ezt megtehessük, és történjék bármi, szeretni fogjuk a másikat. És ez tök jó. Lehet akárkivel akármi, mégiscsak Tábornok lesz az egyetlen, akivel ápolgatjuk a másikat, ha beteg, figyelünk egymásra, és elképzelhetetlennek tartom, hogy ez a lánc ami minket összefog, valaha is végérvényesen elszakadjon. Igaza volt, amikor a párkapcsolati barátság fontosságára hívta föl a figyelmet. Oké, hogy nincs sok közös bennünk (lényegében semmi), de azért mégiscsak együtt futunk három éve, megítélésem szerint negatív változás nélkül. Naná, hogy vannak veszekedések, hisztik, bunkóságok mindkettőnk részéről, de legalább ezek után is biztosan tudom, hogy nem egy felszínes kapcsolatban élek, és amíg ezeken túl tudunk jutni, addig nincsen gáz. Szeretjük egymást, nyáron pedig megkezdjük a közös kis életünket, amit már komolyan alig várok! :)
A suliban meg gecinehéz évem lesz: elméleti fizika, informatika bevezetés a következőkbe: matek2 előadás, biosz, kémia, fizika1. És még sorolhatnám. Tegnap rendesen pánikba estem amikor eszembe jutott, mintha már kb. jövő héten vizsgáznom is kéne mindegyikből. Annyi nyugtat, hogy elég sokból év közben is lesz több zh, tehát remélhetőleg nem kell vizsgaidőszakban meghalnom. Csak kurvára oda kell figyelnem, gyakorolnom, és segítséget kérnem Folyosótárstól, Tábornoktól, meg akiktől még lehet. Nem merném letenni rá a nagyesküt, hogy magamtól mindent meg tudnék csinálni. De ilyenkor kell lekeverni magamnak egy pofont, és felkiáltani, hogy nem vagyok hülye, képes vagyok rá, I CAN DO IT!!! Szorítsatok. :)