PatkányBlog

Nem emlékeztem a belépési mailcímemre, se a jelszóra, ezért aszonta a blog.hu-s biztiboy, hogy nem vagyok jogosult a belépésre. Én meg azt mondtam, hogy azapádfaszát, blog.hu-s biztiboy, inkognitómódban beléptem facebook-kal, etikus hekkernek kellett volna mennem. Igazából azért írok, mert lusta vagyok szakdolgozatot írni (de meg fogom még ezt szívni...) és mivel D. laptopját használom, szoknom kell a billentyűzetét. Talán kisebb, mint az enyém volt, de annak a drága gépnek már alig volt működő alkatrésze. Hiányzik, nem mondom, hogy nem, ennek nincs csík a monitorán, és nem kell a jobb alsó sarkot ököllel ütnöm, hogy ne legyen szemcsés a kép, nem harminc kiló és nem is ragacsos... szóval olyan testidegen kicsit, de mindenképpen kényelmes. A letöltött zenéim meg az ilyesmik hiányoznak, de átpakolni is lusta vagyok, vagy mittomén, jó helyen vannak ott, ahol. Gyakorlaton vagyok az észak-pesti szennyvíztisztítóban, és most hogy két hét aktatologatás, gépelés és sorba rakás után végre betettek a laborba, már kezdem látni is az értelmét. Persze úgy be vagyok szarva, hogy valamit eltolok, hogy tényleg eltolok csomó mindent, úgyhogy össze kell szednem magam. Ezer helyről kapom a szedálást mindenféle kisebb-nagyobb marhaság miatt, jó lenne megszűnni vagy legalább elküldeni mindenkit a picsába. Egyre kevesebb emberrel értek szót, olyannal is volt elég komoly bajuszösszeakasztás, akiről tényleg azt hittem, hogy öribarik leszünk mindenen át, jóban-rosszban, ahogy voltunk is már több, mint tíz éve, de lám, két mondat is a picsájára tud csapni komoly barátságoknak. Én se vagyok köteles mindenkitől mindent eltűrni. Felbasz, ha rá gondolok, de igazából ha valakinek ennyit jelent az egész, akkor miért is kattogok rajta? Másnap is ezen pörgettem az agyam, mi lett a vége? Nem figyeltem oda, bringával kátyúba hajtottam, a kosaram lerepült, a kosárból minden szanaszét, vadiúj telefon ki az úttestre, dunakeszi busz át a vadiúj telefonon, ripityára törött a kijelzője. Ordítani tudtam volna, de örültem, hogy kapok levegőt. Azóta meg lett javítva, bár a kamera valamiért vacakol, majd beviszem a szervizbe. Megint. Na mindegy, igazából ez csak egy mellékszál. Valamelyik nap rámjött, hogy ezer éve nem hallgattam System of a Down-t, úgyhogy most is ez szól, bár a youtube automatikus lejátszási listájában épp a Lonely day megy. Nem a kedvencem, és eszembe juttatja, hogy tizenhárom évvel ezelőtt mégis milyen sokszor játszottam le a kis mp3-on. Akkoriban jött ki a zenekar negyedik (ötödik?) lemeze, persze meg se közelítették az első három bármelyikét, de egy-két számot mégis sikerült eltalálniuk. Szó mi szó, nem egy Sugar vagy Toxicity, na. Viszont az új Rammstein szám istenkirály lett, és ma este kerül csomó európai rádiócsatornán először sugárzásra a második szám az albumról, persze Orbanisztánban hivatalosan nem adják le. Belem kifordul ettől a tetű országtól. Egyébként szoktam rádiót hallgatni háttérzaj gyanánt, de a hírek mindig az egekig basszák az agyam, amikor a legmélyebb, legszutykosabb, legbüdösebb szarról is kitalálják, hogy az mennyire jó és mennyire a magyar nép érdekeit szolgálja. Úgy alle zusammen a népét, nem a külföldről ideszavazókét, nem a haverokét, nem a nekik nyaló maroknyi burzsujét akik a seggnyalásért kapott ingyenmilliárdokból híztak meg (óóó, otthon mennyi ilyen van, fancynél fancybb pincészetek, borászatok, azt se tudják már, melyik milyen fantázianevet találjon ki a borának, de kapát még életében nem fogott egyik se), hanem a tiédet, az enyémet, a szomszédét és a postásét, stb. A nagy szart, azt. (az Aerials, a Lonely day és a Toxicity permutációját pörgette a youtube tök sokáig, ez furi vót) Ki vagyok combosodva, mint a mocsári szúnyog, sokat bringázok, jellemzően a telep és a Nyugati között, az oda-vissza 17-18 km. Rá kéne jönnöm, hogy hogyan tudnék combból tekerni úgy, hogy kényelmes is legyen, mert ha alacsonyan van az ülésem akkor oké, csak épp baromira zavar, hogy a nyakamban vannak a térdeim. Őszintén szólva eléggé tele van a tököm mindennel. Valaki rég látott ismerőssel álmodtam, de már elfelejtettem, kivel. Áh, megvan. Őt se láttam már vagy 6-7 éve. Furcsa álom volt. Mostanában sokminden furcsa. Ez egy furcsa kor.