PatkányBlog

Úgy néz ki, bár rohadtul nem akarom elkiabálni, és állatira be vagyok roncsizva, de talán idén végre végzek ezzel a fossal képzéssel. Lettem volna inkább fodrász. Két napja bent vagyok a suliban laborról laborra, műszerről műszerre járkálva egész nap, és igazából élvezem, meglepően tetszik, pedig eredetileg rohadtul nem kémiás témát szerettem volna, de ha az a vágyam, hogy a majdani munkahelyemen három napig ne is lássak embert, akkor jobb, ha elfogadom. Volt több laborgyakorlatom is az évek során, de vagy nem is fértem hozzá a mérőberendezéshez, vagy megmutatták, hogy na ez itt az atomabszorpciós spektrofotométer, köszönjetek neki, azt' csá, ha valaki egy leírásból meg egy három-négyórás gyakorlatból megtanul kezelni egy egyébként nem bonyolult, de mégiscsak gépet, annak segget csókolok. Elég sok dolgot még mindig füzetbe írunk tollal, a mérés idejét mobiltelefon stopperórájával figyeljük, szóval elég analóg minden, amikre azt hittem, hogy csak elindítok a számítógépen egy megfelelő szoftvert, aztán kielemzem a kapott grafikont, hát egy frászt. Tegnap annyi értéket kellett lejegyeznem, hogy estére megfájdult a kezem. Ma pedig majdnem elcsesztem egy savazást, és halálra rémültem, hogy kezdhetem elölről az egész kuuurvahosszú procedúrát, de Enci megnyugtatott, hogy annyira nem gáz, és lehetséges hogy igazából így is lehetne, de inkább azért ne. Na mindegy. A kérdés az, hogy utána hogyan tovább. Kéne valami meló is majd, lehetőleg nem állami cégnél, bocs, nem azért szoptam végig le se írom hány évet, hogy kb. minimálbérért robotoljak nulla felszereltséggel. Kezdetnek persze tökéletes lenne, addig se itthon hédereljek, amíg megtalálom Életem Nagy Lehetőségét. Mondjuk eleve dolgozni nem voltam TE JÓ ISTEN KÉT HÓNAPJA!!! Bakker. Durva így belegondolva. Vagy tanultam, vagy olyan beteg voltam, hogy alig tudtam felkelni az ágyból. Volt persze hogy lusta voltam. Kivel nincs ilyen, na. De legalább újra megy az RTL+-on a Csengetett, Mylord?, néha úgy érteztem, ez ad keretet az életemnek, van mihez igazodni, ha órám nincs, dolgozni meg nem megyek. Azért persze nem katasztrofális a helyzet, csak jó lenne megint, ha volna saját keresetem, ha nem is valami sok. Sokszor teljesen random dolgok jutnak eszembe, és rámtör a pánik, hogy Úristen, nekem ezt tudnom kéne? Igen? Nem? Ha nem, akkor miért nem? Hiszen fontos. Ha pedig tudnom kéne, miért nem tudom? Ilyenkor jön a gugli vagy valami könyv. Mondjuk mostanában, az elmúlt hónapokban sokat olvasok. Mindenfélét. Krimi, életrajzi, ismeretterjesztő. Valamelyik könyvkereskedés vagy ilyesmi mottója, hogy minden könyv hozzánk tesz valamit. Ja. Főleg ha úgy beroncsizok valami misztikus sztoritól amit persze akkor bírok olvasni, amikor D. éjszakás, hogy kuvikolok itt hajnalig. De úúúgy imádom! Egyébként velünk minden a legnagyobb rendben. Mostanában nem nagyon posztolok magunkról, ennek az a prózai oka, hogy kurvára meg vagyok hízva, és mivel ezt a fejet inkább az abalében kéne mutogatni a böllérmagazin címlapján, inkább nem nagyon kérkedek vele. Nemsokára bringaszezon, és bár a tegnapi kézfájás eszembe juttatta a kezdeti nehézségeket, feltört segget, izomlázat nagylábujjtól hátközépig, öt liter víz kiizzadását tíz kilométeren, de akkor is hiányzik. Majd nem nagykörrel kezdek, először csak bolt, aztán másik bolt, aztán CájkányCentej, aztán KöKi, és így tovább. Legkésőbb májusra szeretném hozni azt a heti 80-100 kilométert, amit tavaly augusztusban sikerült, és rohadtul jól éreztem magam tőle, és rohadtul büszke voltam magamra, amikor sebességváltás nélkül először fel tudtam tekerni a nagy emelkedőn megállás nélkül. A belem kijött tőle, de rég éreztem már magam tényleg jól azért, mert egy igazából alapszintű, de mégis magamnak támasztott követelményt sikerült teljesítenem a testmozgás terén. Ráadásul júniusra mindenképpen formába kell lendülnöm, Sógoréknak esküvőjük lesz, ki kéne néznem valahogy. Arról nem is szólva, hogy múlt héten plazmán szólt a doki, hogy magas a pulzusom. Ja, tényleg az. Próbáltam a stresszre fogni, de nincs mese, meg vagyok dagadva. Az egyik faktort ugyan kiiktattam, de egy fecske nem csinál nyarat, meg kéne mozdulni. Hamarosan itt a tavasz. Új szél hoz új reményt és új idényt. Bár sokmindent elfújna, a jelenlegi politikai helyzet még megérne egy jó hosszú gyalázkodó bejegyzést, valamikor talán sort is kerítek rá. Meg mindenki terhes. Főleg a lányok. Volt akinek tökre megörültem, bár nagy meglepetés volt, volt akinél számítottam rá, és volt akinél kicsit rosszalltam, mert már a középiskolában arról pusmogtak a falujabeli lányok, hogy veri a pasija, akivel azóta is együtt van. Aztán az ő élete, azt csinál vele amit akar, tavaly volt valami fitneszverseny győztese, úgyhogy gondolom ez a következő lépés. Az én hozzáállásom változatlan. Most, hogy hétvégén nem voltunk itthon, aztán gyakorlatilag minden ébren töltött órámat laborban töltöttem Encivel, péntek óta nem mosogattam. D. tegnap hősiesen nekiveselkedett, de ő meg rengeteget dolgozik, úgyhogy talán majd holnap befejezem. Elvileg a méricskéléssel is holnap vagy csütörtökön végzünk, a többi irodalmazás meg kiértékelés. Be kell szednem a krómot, hogy ne kapjon el a zabálógörcs már megint. Bár az előbb felsorolt okoknál fogva sokmindent nem tudnék falni. Csinálok egy turmixot, remélem a szomszédság megértő lesz így este fél tizenegykor. Majd még jelentkezem. :)