PatkányBlog

Reggel láttam az index fészbukoldalán, hogy valami öregasszony egymaga kisajátított egy egész vasúti kupét, bezárkózott, és nem engedett be senkit, az ülőhelyért pityergő terhes kismamát sem. Persze jöttek a kommentek (tőlem is), egyfelől hogy mekkora szemétség volt ez a vén picsától és mégis mit képzelt magáról, másfelől pedig hogy már biztos demens, meg mi is leszünk öregek, stb. Szerintem ez nem demencia. A demencia az, amikor elfelejted a közelmúlt eseményeit, és az idő múlásával egyre többet is. Ez egész egyszerűen rosszindulat, önzőség volt az öregasszonytól. Főleg mivel egy olyan szolgáltatást vett igénybe, ami ugyan olyan, amilyen, de a terhes nő és a férje fizettek az utazásért, a mammer meg, nyugdíjas lévén, ingyen utazott. Nem akarok papolni adókról és megvásárolt szavazatokról, csak a kommentek olvasgatása során azt láttam, hogy egyesek nevetséges módon elvárják, hogy csak azért tiszteljek valakit, mert öreg, mint az országút. Nem akartam demagóg lenni és odaírni, hogy akkor most az összes még életben lévő náci tisztet tisztelnem kéne, mert jócskán időskorúak? Don't feed the troll, nem akartam én kijátszani a náci kártyát, hogy aztán estig magyarázhassam a sok gyökérnek, hogy mi is van. Úgy gondolom, a tisztelet tehát nem kor függvénye. Tisztelni lehet egy hároméves kisgyereket is, ha az szót fogad a szüleinek, köszön másoknak, nem cibálja a barátai haját, és szépen játszik. Ha pedig hullafáradtan jövök haza a dolgomról, és a buszra vagy metróra átszállva dafke bevág elém a vén kurva, mert máskor nem ér rá a piacra vagy temetőbe menni, csak reggel és késő délután, amikor az iskolában/munkahelyen egyébként is elfáradt, lestrapált, pakkokkal megmálházott ember is menne haza, és utána még direkt szuttyog is, mert akkor már olyan sietős a dolga, akkor ne csodálkozzon, hogy beszólok neki. Vagy bőrt húz a műfogsorára, bekussol és örül hogy nem csapom agyon a banyatankjával, vagy szépen megvárja amíg én is leszállok, higgye el, gyorsan, mert mennék már haza a picsába. Ha azon az öt másodpercen múlik az élete, kösse föl magát. Nekem sokszor azon az öt másodpercen múlik, hogy elérem-e a csatlakozásomat, vagy várhatok még 10-20 percig a büdös alkesz csövesek és cigusok között a következő járatra. Szóval hadd ne dobjak hátast attól, hogy elmúlt hetven. Csúcs, mázlija volt. De ne döngesse a mellét, hogy ő építette föl az országot, ne tolakodjon, ne gondolja hogy neki minden alanyi jogon jár, és jártassa a lepcses képét a mai fiatalokról, mert jelenleg mi építjük ezt az országot azokra a romokra, amiket ők "építettek". Minden korosztálynak megvannak a tiszteletre méltó és tiszteletre kevésbé méltó tagjai. Amikor át akarom adni a helyem az öregasszonynak, de int, hogy maradjak nyugodtan, ő úgyis csak egy megállót megy, vagy látja hogy hulla vagyok, azt tisztelem. Ha előzékeny azokkal, akik jobban sietnek, vagy egyszerűen csak késő délelőtt vagy kora délután intézi a dolgait, amikor az aktív korúak a munkahelyükön vannak, azt is tisztelem. Mert használja az eszét. Ilyen egyszerű ez. Túl sok mindenkit utálok, biztos bennem van a hiba. Nem igazán érdekel. Valahogy az embereket könnyű utálni. Ha lenne példaképem, valószínűleg az a spanyol nő lenne, aki 28 évig vaknak tettette magát, hogy ne kelljen fölösleges kis csacsogásokba bonyolódnia mindenkivel, akivel csak összefut. Valahogy általában azok várják el leginkább a tiszteletet, akik igazából semmi különöset nem tettek érte. Ha elértek valamit, azt is vagy alájuk tették, vagy olyan induló körülményeket biztosítottak hozzá, hogy tényleg volt módjuk csak arra a célra koncentrálni. Az ilyen embert arról lehet felismerni, hogy szikrányi alázat nincs benne. Elfelejti, hogy honnan jött. Tudnék mondani konkrétumokat, de minek. Inkább megyek vissza a dolgomra.
Tudtam, hogy a Costa meg a Starbuck meg ezek kalap szarok. Igyatok Frei Café-t. Az finom, megfizethető, és különleges. :)