PatkányBlog

Ez a most elkezdett könyvemben van. Az elbeszélő írta le, amikor az egyik ápoló a válla fölött nézte, amit gépel. A könyvet Tesóm ajánlotta, aztán mivel mostanában olvasni éppen van időm, meg küldött is kupont a Librihez, gondoltam megveszem. A debreceni üzletben voltunk D-vel, vásárlás előtt be akartunk ülni a Café Frei-be, mert múltkor ivott ott egy nagyon jó szegfűszeges kávét, és meg akarta mutatni nekem. Mindent meg akar mutatni nekem. Imádom. :) Persze ugyanúgy, mint Pesten, az összes paraszt ott kempelt az üres poharak, csészék mellett, kedélyesen elcsacsogva, miközben mi meg még néhány sorstársunk felhúzott szemöldökkel és egyéb grimaszokkal próbáltunk ülőhelyet vadászni. Szerencsére alig tíz perc után sikerült, és megérte a várakozás, az a kávé tényleg mennyei volt. Aztán ma délután, amikor ezt a könyvet olvasgattam, fölém hajolt, magához ölelt, és a vállam fölött hangosan olvasni kezdte. Nem tudom, mikor éreztem magam utoljára ennyire biztonságban. Mondjuk amikor vele vagyok, akkor mindig, de ez mégis valahogy más volt. Nem tudom azt se, hogy képes vagyok-e megküzdeni a démonommal. Talán igen, talán nem, tényleg fogalmam sincs, de ő minden egyes alkalommal legyőzi. Egy szóval, egy mosollyal, egy öleléssel, egy pillantással, több erő van ezekben mint amennyit idáig bármikor magamtól össze tudtam gyűjteni. Jó volt elmerülni abban az időben, amíg egymáshoz bújva a vállam fölött olvasott nekem. Veled minden nagyon jó. Mintha nem is velem történne, hanem egy másik Szilvivel, aki olyan mélyen őrzi mindezt magában, mint egy kincset, és csak akkor veszi elő, amikor senki nincs ott, mert ha más is meglátja, oda a varázslat, úgyhogy senki nem tudhat róla. Talán ezt jelenti megnyílni. Hogy más is tudhat róla. Nem is arról, hogy miket csinálunk, hova megyünk, miket tervezünk, mert ezek mind olyanok, amikért minden normális pár irigyelhet minket. Inkább az, hogy mennyire iszonyatosan mélyen szeretem, hogy életem boldogságának ő a forrása (meg Tesóm, de az más kategória ofkorsz, és ott van még a piálás is, de az inkább csak pótlék), hogy benne megtaláltam, akit kerestem. Boldog vagyok, elmondhatatlanul boldog. :3
Egyébként is jól vagyok. "Zaklatnak" a laborban, a melóban, de igazából ennek örülök, mert legalább tudom, hogy szükség van rám. Amikor hazaértem, Tábornok se állt neki nyafogni, amitől kissé tartottam. Csütörtökön Tesómmal megyünk tetováltatni. Az élet zajlik, és ez így van rendjén. Azért mégis a jövő szerdát várom a legjobban, amikor újra látom D-t, és Pesten leszünk együtt néhány napot.