Höhö, ez leírva totál olyan, mint valami ókori görög filozófus :D Pedig nem, csak ki akarom írni magamból a bazinagy és komolyan megalapozott világfájdalmam. Nohát, először is fáradt vagyok. Öt hétköznapból három olyan, hogy reggel nyolcra suliban kell lennem (bár van, hogy elbliccelem), és este nyolckor végzek melóban. Akkor még utazni, kajálni, kisfaszom. Az egyetlen szép pont a napok végén Tábornok. Olyan, mint a hűvös borogatás egy lázas betegnek. Igazából a hiszti is amiatt van, hogy ő most hazament, én pedig csak holnap fogok, és már most hiányzik. A héten (kedden?) elkísértem Skyrim-hez kiegészítőt venni, és tök szép idő volt, napsütéses, meleg délelőtt, utána meghívott kávéra meg sütire és teljesen úgy éreztem magam, mint a világ legcsodásabb hercegnője, akinek a világ legcsodásabb hercege udvarol. Elegáns hely, finom kávé, finom süti, és Tábornok és szeretem és tessék szíves lenni visszajönni! Oké, befogtam, holnap megyek haza én is. Múlt vasárnap szüleim voltak Pesten aztán találkoztunk, és rájöttem hogy ők is borzasztóan hiányoznak. Tesómról már nem is beszélek, mert kb. elbőgném magam ha eszembe jut hogy húsvétig nem találkozunk. Ez a hét olyan... nem is tudom, bipoláris volt. Pld. találkoztam Judittal meg Zitával, és velük is baromi jól éreztem magam, konkrétan egész este folytak a könnyeim a röhögéstől. Még később az éjszakai buszon is, amikor eszembe jutott egy-két megjegyzés, például a Magne B6-ról. :D Egyébként az lehet hogy segítene. Kaptam egy levéllel Tábornoktól, de nála felejtettem. Én balfasz.