Szóval hát igen. A héten nem vittem túlzásba a munkát... két napot mentem, jól meg is fáztam, hazajöttem, és szombat este éccsanyámék szülinapi-névnapi bulijában segédkeztünk Tesómmal, aztán a jó hangulat végett még maradtunk is úgy fél 12-ig. Mivel fáradt voltam, és valami megmagyarázhatatlan oknál fogva egész nap szédültem, már csak haza szerettem volna menni aludni, mert ugyebár a csúcson kell abbahagyni. Haza is jutottunk Tesómostól-Danistól, akiknél épp párkapcsolati krízis van, de ez nem rám tartozik, így nem is írnék róla. Még picit fölmentem face-re és msn-re, ahol Bátyussal egyhamar megdumáltuk, hogy hát azért föl kéne nézni Tekébe. Úgy is tettünk. Fönt találkoztam Tantiékkal, odaadtam neki azt a medált, ami már ezer éve nálunk porosodott, még Dani küldte neki, csak vagy elfelejtettük odaadni... vagy elfelejtettük odaadni. Kiderült, Árpi hülye, amikor iszik, és vadállat, amikor sokat iszik. Lényeg hogy hajnal fél hatra haza is értem, mikor nyitottam ki az ajtót, az Oldboy végéről egy párbeszéd-monológ-akármi foszlánya jutott az eszembe. Soo-ah mondja Woo-jin-nek: "nem bánok semmit... és te?". Most Twist Olivért nézek, és várom, hogy Tábornok jelezzen már, hogy találkozunk-e ma, mert akkor fölmegyek Pestre. Hiányzik.