Le lettem szólva kiscsoporttárspicsa által. Tábornok mesélte tegnap este, hogy szerdán, még mielőtt megtörténtek volna az ominózus történések, egyik hiperszőke picsavirág, akire régen hajtott, megkérdezte tőle, hogy hát mi tulajdonképpen járunk-e, mert ha ő látja Tábornokot tízszer, akkor abból én kilencszer vele vagyok. Tábornok elmagyarázta neki, hogy nem, mi nem járunk, csak barátok vagyunk. Kérdem én, ha járnánk is, mi köze lenne hozzá?! Erre a csaj valami olyasmit osztott, már nem emlékszem rá pontosan hogy mit, de a lényege az volt, hogy azt hitte, Tábornoknak jobb ízlése van annál, minthogy velem leálljon. Bicska zsebben kinyíl, harci ösztön föltámad... morcos lettem, na. Olyasvalaki ítélkezik fölöttem, aki nem is ismer, én is csak annyit látok róla, hogy havonta váltogatja a hajszínét, és nyakamba a rozsdásat, hogy érdekből jött össze az egyik igen befolyásos felsőbbévessel. Gyerekes dolog volt, hogy ezt ide leírtam? Tudom, csak leszarom. Sőt, jólesett. Úgy érzem, kezdek feltöltődni élettel, olyasvalakiről gondoskodhatok aki szintén törődik velem, hogy ha adok neki egy puszit, akkor nem érzem hülyén magam miatta... és ő is azt mondja hogy soha senkivel nem volt még olyan felszabadult, mint velem, és hogy mindig hiányoztam neki, és hogy előttem mer önmaga lenni, még ha néha el is hajtom a picsába, vagy ilyesmik... tudja jól, hogy ezeket nem azért csinálom, mert nem bírom, csak néha... néha tényleg az agyamra tud menni, de igazából csak úgy, mint ahogy egy kölyökmacska, aki összegubancolta a gombolyagokat játék közben. És hogy őt nem érdekli annak a tyúknak a véleménye, és engem se érdekeljen. És még annyi mindent mondott... tudom, szavak. De. Aki ébredt már hajnalban arra, hogy az arcát puszilgatják, vagy gondoljunk a szerdai műsorra, amikor a nem kis tömegen keresztül vezetett ki a villamoshoz, fogva a vállaimat (lehet hogy azért botorkáltam?), vagy annyi minden volt még... igen, tudom, volt hogy megbántott, volt hogy tényleg haragudtam rá, hogy meg akartam vele szakítani minden kapcsolatot... de talán nem véletlen, hogy nem így alakult. Egy biztos, nem bánom.