"Mire elfelejtenélek, jelenj meg újra,
És csinálj úgy, mintha rajtam múlna
Minden. Mondd, hogy nem tudsz nélkülem élni,
És én hagylak majd beszélni.
Sírj egy kicsit, hogy megbocsássak,
Hogy én is mindent másként lássak,
Engedd, hogy amit tudok, elvegyek,
Felejts el, hogy elfelejthesselek!
Csak egy percig tarts a magasba, engedj el!
Csak egy percig tarts a magasba, engedj el!
Csak egy percig... tarts a magasba... engedj el!
Csak egy percig tarts a magasba... ENGEDJ EL!!!"
Tudom, hogy már volt
2010.10.16. 01:29
Címkék: szerelem melankólia zoli
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://patkaaany.blog.hu/api/trackback/id/tr286149200
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mosolyország 2010.10.17. 19:36:05
lájk:)
deto 2010.10.18. 08:50:46
Ismered?