Tegnap este sokminden előjött. Csak mi voltunk ketten, a fojtogató meleg, és a sűrű sötétség. Életemben először mertem elmondani neki, hogy mi nyomja a szívem. Meghallgatott, megértett, igazat adott, és ami a legfontosabb: bocsánatot kért. Hajnali kettőig beszélgettünk, visszamentünk a megismerkedésünkig, szóba jött az első járásunk, aztán a második, majd a szakítás, és az újra egymásra találás. Érdekes, mert azt mondta, hogy azt a szakítást megbánta. Nem akartam hinni a füleimnek. A tévedhetetlen Zoltán megbánta, hogy elhagyott engem. Morbid elégedettségérzet lett úrrá rajtam, és a megnyugvás, hogy akkor most nem fogja eljátszani. Ha belegondolok, az elmúlt egy-két hétben sokkal többször mondta hogy (nagyon) szeret, mint előtte. Ja, és megkérdeztem, mit kapok szülinapomra. :D Kedden együtt elmegyünk, és kiválasztok valamit, legalábbis ez lett beígérve, és fogjam nyugodtan szaván, és el se tudom képzelni, mennyire szégyelli magát emiatt, meg ecet... tisztának érzem a lelkem és az elmém, boldog vagyok. :)
Ja, és rájöttem, hogy valakinek én is tartozom egy bocsikéréssel.
Egy beszélgetéssel később
2010.07.16. 14:48
Címkék: szerelem boldogság zoli
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://patkaaany.blog.hu/api/trackback/id/tr866149256
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csilla 2010.07.18. 19:00:57
És megoldódott. :) Örülök nektek! :)
Skarlátvörös 2010.07.18. 21:09:47
Én is örülök, legfőképpen annak, hogy tévedtem és így adott a bódottág :) Az a lényeg hogy szeret, és hogy nem fog elhagyni, szerintem ezt nyugodtan elkönyvelheted... :P
deto 2010.07.19. 14:12:46
:) Ja, azt hiszem, normalizálódott a helyzet. Megéri őszintének lenni a duzzogás helyett.