Nem tudtam aludni. Talán pár órácskát. Inkább csak csukott szemmel feküdtem hozzá bújva, és gondolkodtam. Azon, hogy mennyire más, mint én. Mégis valamiért ugyanolyan. Meg hogy olyan, mint egy alvó angyal. A kék félhomályban bőre földöntúli sápadt lett, selyemszálú haja koromfekete. És csak aludt ez az angyal csöndben, mélyen, engem átkarolva, az én kezemet fogva. Érdekes, mert reggel megkérdezte, hogy boldog vagyok-e vele? Hát persze, akkor már rég nem lennék vele (amióta ezt a kérdést föltettem neki a múltkor, talán csak egyszer fordult elő, hogy egy befordulásomnak köze volt hozzá). Elméláztam azon, hogy rávágta: attól még lehetek vele, hogy nem vagyok boldog. De megnyugtattam, hogy akkor viszont már kerestem volna valakit, akivel boldog vagyok, nem? Szeretem. Igaza volt Tesómnak, amikor pénteken azt mondta, hogy Zoli valamiért biztonságot áraszt. Ő a józanabbik felem, az az ember, aki miatt én is jobb ember akarok lenni. Aki nem megfékez, hanem rávezet, hogy magamat kell fékeznem. Egyébként a pénteki Pittbul valami őrületesen jó volt, így már rég éreztem magam! :D Sokan annyira nem voltunk, de a társaság minősége kárpótolt. Még Foxyval is beszéltem valamennyit. Másik srácnak meg szófosása volt, igaz, kissé be volt ivva. Tőle tudtam meg, hogy Foxy haverjai állítólag utálnak engem. Mélyen megrendít. :D Na mindegy. Pittbull jó zenéket játszott, bár Zoli karjaival magam körül tőlem egy félkezű DJ show-t is lenyomhattak volna. Buli után egyből jöttünk haza, fáradtak voltunk, Tesóm el is aludt az úton. Én meg csak figyeltem, ahogy a bonyhádi lámpák világítanak, Zoli keze az enyémen, és nem akartam hazaérni. Szombaton meg másnapos voltam. :) De akkor is... szeretem. Szeretem, szeretem, szeretem, mindig is szerettem, és mindig szeretni is fogom. Ja, egyébként biztos, hogy nem jön fősulira, sőt, elég valószínű, hogy mégis külföldre kell mennie. Valahogy lelkiekben úgy érzem, némelyest sikerült fölkészülnöm erre, de tudom, hogy minden más lesz, amint eljön a búcsú ideje. Persze ideiglenes búcsú. És megvárom. Az én kis angyalarcúm.
Sleeping awake II.
2010.05.17. 13:46
Címkék: koncert szerelem boldogság zoli
6 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://patkaaany.blog.hu/api/trackback/id/tr36149281
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Skarlátvörös 2010.05.18. 16:00:07
Az ilyen kapcsolat a legtökéletesebbek... Hogy ennyire kiegészítitek egymást, és éppen ezért tudtok boldogok lenni :)
Egyébbként jó, ha felkészülsz lélekben a távolságra, mert hiába tudod hogy szeret, nagyon durva érzés tud lenni, hogy ő ott, te meg itt...
deTo 2010.05.18. 16:14:31
Úgy érzem, hogy azért eléggé függetlenek vagyunk egymástól... ezt nem igazán tudom megmagyarázni... lehet, hogy a paranoiám része csak. Na mindegy. Majd lesz valahogy. :)
Skarlátvörös 2010.05.19. 20:23:23
És baj, ha függetlenek vagytok? :) Attól még szerethetitek egymást iszonyatosan, de sajnos kell élet a másik nélkül is.
deTo 2010.05.20. 09:35:55
Néha kicsit jobb lenne, ha jobban függnénk egymástól, ha jobban érezném, hogy neki is szüksége van rám, és nem csak nekem őrá... kiégtünk, ez van. :D
Skarlátvörös 2010.05.21. 20:19:20
Vagy csak felnőttetek... :)
deTo 2010.05.22. 11:38:35
De ennyire? :D