Jó volt ez a hétvége, több ilyen kéne. :) Főleg a péntek. Zolival Promiban találkoztunk, rajtunk kívül senki nem volt kint (épp azért választottam a parkot randihelyül). Látszott rajta, hogy jó kedve van, aminek külön örültem... tündéri, amikor föl van dobva. Olyan fél tíz körül kimentünk Tecsóba, mert valami játékhoz nem volt valami program. Ott kiderült, hogy a gépén kell valamit bütykölni, hát kijöttünk... aztán kitalálta, hogy főzzünk csilisbabot. Oké, vissza Tecsó, megvettük a hozzávalókat, elindultunk műhely felé... az ám, a kenyeret meg elfelejtettük. Mivel ez Szekszárd még mindig, ezért uzsgyi vissza Tecsó harmadszorra is. Na, aztán végülis minden simán ment. Istenien főz. :) Kaja után csomó hülyeségről dumáltunk, és úgy bújt hozzám, és úgy ölelt, hogy legszívesebben megmondtam volna neki, hogy nem érdekel hogy mi lesz, mi volt, hogy mit szól az egészhez, de én most őt férjül veszem. Na persze szombatra már beteg lettem (na jó, náthás, de nekem az bőven elég, taknyom-nyálam egybefolyik) és fáradt, mert csomó dolgom volt. Este azért fölmentünk Tekébe, jöttek a jó arcok, még Tanti is benézett, aminek külön örültem. Többször is gyere, hallod-e! :D Aztán ki tudja miért, befordultam. De teljesen, egy-két perc leforgása alatt sírva tudtam volna fakadni. Csak úgy. Fájt a fejem, csípte a szemem a füst, minden bajom volt, egyedül akartam lenni egy kicsit, csöndben, hidegben. Kimentem, rágyújtottam, próbáltam megnyugtatni magam, hogy nincs semmi gond, és akkor Zoli kijött utánam. Kérdezte, hogy biztos minden rendben van-e, mondtam hogy persze, csak fáj a fejem. Nem akartam közölni vele az igazat, hogy még a mai napig is rámtör olykor a rettegés, hogy egyik percről a másikra elveszítem. Viszont láttam az aggodalmat a szemében, és ez olyan jólesett, mintha az angyalok emeltek volna föl a csillagok közé... úgy csillogtak az ő szemei is... és ő maga is olyan volt, mint egy angyal... hamarosan elindultunk haza, mert időközben ő is szarul lett. Holnap meg megyek fogorvoshoz. Semmi kedvem hozzá. Meg tanulnom is kéne... napi fél órát kb. tanulgatok is fizikát, de ehh... oktatásiak is küldhetnék már a papírt, hogy regisztrálták-e a jelentkezésemet... kedves velem éretlenségizők, ti kaptatok már papírt? És hogy készülgettek eme nemes eseményre? Féltek? Leszarjátok? Kíváncsi vagyok, ti hogyan csináljátok, illetve aki már túlesett rajta valamikor, hogyan csinálta. :)