Tegnap este jobb dolgunk nem lévén, Tesómmal és Izussal fölmentünk Tekébe. Iszonyatosan nagy punnyadás volt, egy sört kölletlenül megittunk, aztán kb. néztük egymást. Közben úgy volt, hogy Zoli fél tíz körül ér be. Tízkor ébresztettem, de azt mondta, bejön. Oké, mi addig kimentünk parkba, szerencsére rajtunk kívül senki nem volt kint. Érdekes módon ahogy kiléptünk Tekéből, elkezdtük hallgatni a Nyuszu által átküldött My boy lollipop című nótát, és kb. inkább letáncoltunk Promiba, mintsem lesétáltunk. Jó volt. :) Aztán kitaláltuk, hogy igyuk meg a dugipálinkámat, amit itthon a szekrényben rejtegettem, mézesbodza ízű. Oké, közben leért Zoli, aztán így négyen fölugrottunk hozzánk a szeszért, aztán gondoltuk benézünk Zugba, hátha van ott valami élet. Volt is, találkoztunk Régi Promisokkal, mondtuk nekik, hogy kéne segíteni elpusztítani egy kis innivalót, fönt leszünk Tekében. Oké, fél vagy egy óra múlva jönnek. Kiültünk kicsit a sétálóutcára alapozni, kiderült, hogy akármit is tesznek ebbe a Fütyülősbe, nagyon finom, csak épp semmi hatása nincs. Mikor már tényleg fogyni kezdett a lötty, visszamentünk Tekébe. Később föltaláltak a Régi Promisok is, de igazából a fejünkre se szartak, ami úgy rosszul esett, főleg Zolinak, de akkor még kb. nem is volt semmi. Úgy ahogy elvoltunk, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy Régi Promisok cihelődnek, mentek haza, egyikük még oda is jött az asztalunkhoz egy másik sráctól elköszönni, de nekünk egyikük még csak oda se intett. Négyen kb. full letaglózva ültünk, és nem hittük el, hogy pár év alatt ennyit változik az ember, ilyen szinten fennhordja az orrát, hogy akik régen még elválaszthatatlan barátok voltak, most már oda se köszönnek egymásnak. Mi hárman lányok csak simán bunkóságnak tartottuk, de Zoli tényleg nem értette, hogy ezt miért. Na mindegy, nem sokra rá Iza és Tesóm is elindultak haza, Zoli kissé rámhozta a frászt a boldog vagyok-e vele kérdéssel, de mondtam, hogy olyannak szeretem, amilyen, és ennyi. Igazából ettől a Régi Promis failtől eltekintve nagyon jól éreztem magam. Szeretve, azt hiszem, ez a megfelelő kifejezés. Egyébként Régi Promisok közül egy volt, aki legalább később odajött hozzánk, és ez is több volt, mint a semmi. Olyan négy körül Zolival elindultunk hozzánk. Itthon már csak ledőltünk, és aludtunk fél kettőig. Egyszer valamikor fél nyolc körül fölébredt, hogy föl kéne kelni, de aztán ez addig is tartott kb. Szeretek vele aludni. Igazából mindent szeretek, ami hozzá kapcsolódik. Viszont mostmár elkezdtem tartani kissé ettől a régi promis találkozótól. Rájöttünk, hogy kurvanagy klikkesedések lesznek, és a régi időkkel ellentétben, amikor még 30-40 ember ült egy körben, most maximum 5 fős csoportokra bontva lesz az egész, és mindenki csak azokkal fog dumálni, akikkel amúgy is szokott. Szóval lényegében úgy érzem, adunk a szarnak egy pofont. De ennyi gond legyen, mi legalább megpróbáltuk, úgy érzem, nem mi voltunk a tahók.