Kurvára nem jó ez így. Annyira nem nagy a baj, sőt, ha mélyebben belegondolok, akkor ja, de azért szar. A lényeg az, hogy kimegy dolgozni Németországba. Hathetente egyszer haza fog jönni egy hétre, de az mégse ugyanaz. Valahogy most olyan üresnek érzek mindent. Együtt maradunk, meg minden, és várni fogok rá (négy év után mit nekem hat hét, mindez csupán két éven keresztül?!), csak szar, hogy tényleg végre visszakaptam, újra az enyém, és egy kicsit mégis elveszítem. Bízom benne, és tudom, hogy vissza fog jönni, csak mégis... áhh, faszom kivan az egésszel, és kész!