A tegnapi koncert valami hihetetlenül jó volt! :D Olyan nyolc körül értünk a helyszínre Zolival, először Weisz Gáborral meg Viviennel találkoztunk, aztán sorban futottunk össze a többiekkel, és ittunk, próbáltuk oldani a gátlásokat, Zolinál ment is, valamennyire nálam is. Tiszta aranyos volt. :) Régen éreztem ennyire, hogy szeret (nekem fél óra is régennek számít). Boldognak tűnt, én meg tudom, hogy az voltam, aztán végülis hamar, Prosectura után leléptünk. Még amikor kint beszélgettünk ketten, tulajdonképpen táplálta a reményeimet, mondtam is neki, hogy szaván fogom, de aztán nem lett semmi. Már kezd nem olyan vicces lenni. Mindegy, itthon még fönt voltunk egy kicsit, kajált, cigiztünk, beszélgettünk, aztán aludni mentünk, dumáltunk még egy sort, aztán mindkettőnket elnyomta az álom. Néha fölébredtem, néha talán ő is. Imádok hozzábújva aludni, bár kissé csalódott voltam. Mármint nem úgy... világmegváltáshoz elég életerőt és boldogságot ad az a kép, hogy kinyitom a szemem, és ott alszik mellettem, olyan, mint egy angyal. Na mindegy... reggel megint előbb fölébredt, mint én, aztán hülyeségeket osztottunk egymásnak (óriáscsiga-boncolás, sebbenzin, gépolajkoktél, meg ilyen cukiságok), aztán búcsú, és hazament. Mindig elmegy reggel, de legalább tudom, hogy visszajön. Tegnap Sziszitől esett tök jól, hogy örült nekünk, meg hogy újra együtt vagyunk... :) Már várom a keddet, gondolom akkor fogunk újra találkozni. Azért pár dolgot majd meg akarok tőle kérdezni...