Ez így igaz, sok dolgot nem értek. Most így belegondoltam, hogy mennyi mindent. Például magamat, elsősorban, naná. Felhívtam Zolit, még mindig nem tudja, hogy jön-e szombaton, mert sokmindentől függ, de holnap találkozhatunk. Mivel még mindig olyan a pofám a herpesz miatt, mint egy elcseszett szeder, azt hiszem, ezt most kihagyom. Nem igazán vagyok csúcsformában. De őt se értem, mikor egyszer még elég kétértelmű (együtt kéne aludnunk, stb.), máskor meg ez... bár mondjuk aki rajta kiigazodik, annak megszerzem a pszichológiai Nobel-díjat. A sulit se értem. Kedvenc igazgatónőnk kb. csomó órára bejön vagy be akar jönni hozzánk órát látogatni, a szeptemberben beadott kérvényemre még mindig nem kaptam választ, mint ahogy az osztály se arra, hogy cigizhetünk-e. Nem értem X barátnőmet, hogy mi lett vele mostanában; nem értem hogyan lehet egy állítólag nagy szerelmet elfelejteni egy hónap alatt; nem értem hogyhogy jövőre hatezer pénz lesz a Rockmaraton hetijegy, nem értem miért kellett bevállalnom az emelt matek érettségit (baszd meg Carlos, miattad!!!), annyi mindent nem értek... valaki magyarázza már el! És ha Zoli nem jön szombaton, asszem keresztet vethetek az egészre, ami köztünk lehetett volna. Bár hülyeség, mert volt rá elég időm, hogy megtegyem, mégse. Ma eszembe jutottak a Füzetek. Rajzok vannak bennük, néhol szövegtöredékek. Az után kezdtem gyártani őket, hogy megcsaltam. Először minden féltékenységről és a Másik iránti hiányról szól. Aztán a félelemről, hogy elveszítem. Utána az űrről, amit hagyott bennem. Valahol ezek a rajzok és betűk megszakadnak, már három éve elhagytam az utolsó Füzetet, amiben mondjuk alig volt valami, szóval nem akkora kár érte. De lehet hogy most indítok egy újat. Megint húzni kéne a vonalakat, ötösével. Szerintem ezek után ezzel is simán betelne.