Chowder-poén. Imádom azt a mesét. De a lényeg az, hogy ma megint erőszakos voltam, és reggel háromnegyed kilenckor röptettem egy sms-t Zolinak, hogy ütközünk-e valamikor... délután fél négy után válaszolt rá. Addigra már azt hittem hogy gyomorfekélyt kapok, megőszül és kihullik a hajam, de ahhoz képest annyira nem volt durva. :D Viszont lebeszéltük, hogy holnap délután találkozunk. Megint. Oké, ezt lezsíroztuk sms-ben. Később felhívott, hogy miért, azt nem tudom. Kb. hat percig a szokásos sablonok kerültek szóba, néhol mély hallgatások... hogy nála miért azt nem tudom, csak a magaméval vagyok tisztában... aztán pár percig az volt a téma, hogy ki milyen fáradt, milyen napja volt, és hogy holnap majd találkozunk, viszont elmaradt az "ezer csók"! Basszus! Azezercsókomatakarom!!! Úgy igaziból! Ahogy pénteken, búcsúzáskor. Ahogy régen, és ahogy még régebben, amikor 16 éves voltam, sőt még annyi se, amikor először megcsókolt. Vajon az egész életemet végigkísér(t)i majd? Tegye azt, csak soha, soha többé ne hagyjon el.