Tegnap papával és Tesómmal mentünk föl tanyára, de előtte még megálltunk a CBA előtt, és Tesóm beszaladt kenyérért. A parkoló Mikes utca felőli részén egy nagy kék furgonban ült Zoli, és úgy megbámulta Tesómat, mint annak a rendje. Mikor visszaért, csak röhögni tudtam, hogy családban marad a srác. Legalább a közelemben lenne. Na mindegy. Pénteken meg akkora eső volt, hogy nagyon nagy. Gondolom mindenhol a környéken, talán még azon túl is. Lent a Vasváriban állt a víz, majd egyszer lesz kép is róla. A lényeg az, hogy nénike állt a járdán, topogott, nem tudta, hogy merre menjen, amikor a háttérben megjelent Zs, vagánykodási vágytól fűtve gondolom, és elszaladt a mammer mellett, csakhogy nem tudta, hogy a víz ellepett egy majd' egy méter mély árkot is... szóval akkorát esett a lelkem, mint az ólajtó, nyakig benne ült az összegyűlt esővízben. Legközelebb látom, Isten bizony megkérdezem tőle, hogy na mi van, kis hableány, hogy megy az árokugrás? Tesóm aznap este találkozott vele, állítólag azért volt csuromvizes, mert megázott. Na persze. Megázott, lendületből. Mindegy. Hajnalban megyünk Horvátországba. Várom. A napokban rájöttem, hogy megint 16-17-18 éves szeretnék lenni. Újra akarom élni azt a kort, Zolit, az egri versenyt, aminek dátumát a sírkövembe is belevésetem majd, a bulikat, a fiatalságomat... mindent, amit akkor is értékeltem, de korántsem annyira, mint most, hogy az egész hátralévő életemet odaadnám azért az időért, hogy csak még egyszer átéljem, és elmerüljek minden egyes pillanatban, mert ott csak néhányban sikerült, viszont azokat a mai napig érzem, ha becsukom a szemem, már ott is vagyok, fonom a haját, fekszik az ölemben, felnéz, mosolyog, én is mosolygok, és csak úgy... vagyunk. Nem jó ez így. Dórica mondta, hogy tegnap Gábor bent volt Szekszárdon, és satu részegre itta magát. Mondta, hogy lehet be fog jönni Nagyiékkal... leszarom, csak ne járasson le, mert bár nem igazán érdekel más emberek véleménye, nem venném túl jó néven, ha kiröhögnének, amiért úgy viselkedik, ahogy, mert egyelőre mégiscsak az asszonya vagyok. Annyira más kategória, mint Zoli... ha akarnám se tudnám összehasonlítani őket.