Olyan szép, mézédes hülyeséget álmodtam! Az elejére már nem emlékszem, de a lényeg az volt, hogy valahol a skót felföldön voltunk, és végestelen végig az a tipikus füves, dimbes-dombos, sötét, nyirkos hely terült el, de volt egy sziklás (többnyire) tengerpart is. Valahogy ott volt apai nagymamám is, házastul. Az volt az egyetlen épület közel s távol. Tesómmal meg anyámmal elmentünk valami bazárt keresni, hogy vegyünk valami kézzel fogható emléket, de csak vászon karkötőket találtunk, amikről kiderült, hogy nem eladóak, hanem hátul van egy istálló, és aki bérbe veszi valamelyik lovat, az kap egy ilyen karszalagot. Lemondtunk róluk, amúgy is csak fakókék és szürke volt, alig különbözött egymástól a két árnyalat. Mivel amúgy is lógott az eső lába, inkább elhatároztuk, hogy visszamegyünk mamámhoz. A konyhában két ember ült, félig az ajtónak háttal: egy öregecske manus, akiről tudom, hogy kicsoda, talán (elvileg) ő is tudja rólam, hogy ki vagyok, és egy lehajtott fejű, öltönybe öltözött, kalapos srác. Leültünk vacsorázni kolbászos rántottát, és közben végig a fiatal pasit néztem, hogy ki lehet az, végül ráismertem, bár az arcát még mindig nem láttam. De a hegyes álla, a kis kecskeszakálla, a jellegzetes frizurája, hegyes orra, ami még a kalap alól is kilógott, elárulta. Addigra már csak mi ketten voltunk a konyhában, letérdeltem hát elé, és óvatosan megemeltem a fejét, hogy a szemébe nézhessek. Határtalan öröm fogott el, hogy hát újra itt van, visszajött, visszajött hozzám, és ki tudtam volna ugrani a bőrömből örömömben, de csak annyit tudtam mosolyogva kérdezni, hogy "hát újra itt vagy?". Bólintott, és megcsókolt... ugyanúgy, ahogy régen... amikor még minden mesében hittem, de ma már csak az övéiben... jó volt újra látni, még ha csak álmomban is. Aztán mondta, hogy neki már el kell mennie, és hiába marasztaltam, fölkelt, megigazította a kalapját, és elment. Addigra már mama háza is Patajon volt a helyén, én meg csak álltam a gangon, és néztem, ahogy elmegy, de szentül hittem, ahogy a valóságban is, hogy egyszer még visszatér.