Tegnap, miután befejeztük az msn-ezést Gáborral, kikapcsoltam a telefont (amit sose szoktam, nem mintha olyan sűrűn keresnének), de biztos voltam benne, hogy írni fog sms-t. Így is lett. Ma reggel, amikor visszakapcsoltam, két üzenet várt tőle. Az első egy bocsánatkérő, amiért bunkó volt, és hogy meg se érdemli, hogy találkozzunk. Úgy látszik, hogy most erre módosult a forgatókönyv: összeveszünk, utána ő bocsánatot kér. Érdekes, mert eddig akármi volt, nekem kellett ezt megtennem, rá várhattam volna... amúgy meg hogy megérdemli-e vagy sem a találkozást, úgyse fogok náluk aludni, mert bár már sokkal jobban vagyok, még mindig nem az igazi, és a köhögésem sem akar szűnni. A második arról szólt, hogy Nagyival nem mentek inni, mert ő nem ment haza Komlóról. Ergo még mindig a Birodalmi Lépegetőnél eszi a fene. Nem értem... ez a csaj már hónapok óta hülyíti, úgy átbassza szerencsétlent, mint szart a palánkon, nem értem, hogy ez miért jó neki... na mindegy. A másik felében leírta, hogy talált megoldást arra, hogy többet lehessünk együtt, mert ő ebben látja a probléma gyökerét: méghozzá úgy, hogy megpróbál Szekszárdon melót találni, bár nem hinném, hogy tényleg ez lenne a probléma gyökere. Most viszont rossz nélküle, és tudom, hogy még rosszabb lesz.