Neeem, ez most nem a Tankcsapdáról fog szólni, bár a régi zenéjéért tény, hogy odavagyok. Mostmár azzal, amit csinálnak, kb semmi joguk leszólni a lókex nevezetű fost, mert ugyanarra a szintre jutottak. No de komolyra fordítva a szót: ez a blogbejegyzés azért jött létre, hogy felnyissa pár emberke szemét, ha egyáltalán idelátogat, aztán lehet szidni is engem, meg fenyegetni, meg babámfasza, de úgy érzem, ennyivel tartozom magamnak is és nektek is, mert igen, megérdemlitek! Először is: nyissátok már fel a leragadt szemeiteket!!! Nem veszitek észre magatokat? Ti vagytok a lázadók?! Ti, akik egy harmincéves csöves szőrös seggét nyaljátok megállás nélkül? Ja, bocs, tényleg, nem megállás nélkül, mert akad olyan, aki két seggnyalás között azért köp egy jó nagyot, hogy mennyire utálja APU-t. Szép kis sereg. De azért benyalnak. Csontig. Mert APU ígér minden szépet, mint Orbiviki bácsi. Mert APU be mer szólni a rendőröknek (az már más téma, hogy amikor Choppertől kapott pár ütést, amit megérdemelt, első dolga volt feljelentést tennie... ez is nagy anarchistára vall). Mert APU mindenkinek segít. Igen, ez a cukormáz. És most engedjétek meg kérlek, hogy a szemetek elé tárjam az igazságot, ha egyáltalán még láttok: APU ígér, ez tény. De könyörgöm, mikor látta valaki, hogy betartotta volna az ígéretét? Tudnék sorolni olyan embereket, akiknek megígérte, hogy így meg úgy segít... holott nagy valószínűséggel még ő keverte meg az illető körül a szart, mert olyanra is volt példa. De a többiek se hiszem, hogy túl sok olyat tudnának felmutatni, amikor APU olyan nagyon beváltotta volna az ígéreteit. Az meg, hogy APU segít... nőjetek már fel!!! APUkátok csak akkor segített, ha valami haszna származott belőle, vagy neki magának nem volt túl megterhelő. A bulijai, ahova pia volt a belépő... az vesse rám az első követ, aki egynél több alkalommal látott engem ott fent bulizni nála. Például szüretifeszt. péntekén, amikor a Garay téri koncert után híre ment, hogy buli lesz APUéknál, belépő négy liter pekvanc (ja, mellesleg kitalálta, hogy a pekvanc is az ő ötlete volt... ott baszta el, hogy már jóval az ő megjelenése előtt is ittuk, csak akkor még nemes egyszerűséggel szőlőleves fehérbornak hívtuk). Akkor egy srác mondta meg a frankót, illetve tette föl a frankó kérdést: "na mi van, megint nincs pénze piára?" És igaza volt, Isten látja lelkem, igaza volt! Arról már szót se ejtek, hogy kb akiből csak tudott, alkoholistát nevelt, mert tudta jól, hogy ha a haverjai isznak, akkor ő is inni fog, és ha ő nem vesz piát, akkor majd ők vesznek... hány olyan alkalom volt, hogy csak akkor jött le, amikor épp nem volt se cigije, se pénze, se piája?! Rengeteg! Hány olyan alkalom volt, amikor olyan tele üveg piát vitt fel magához, aminek az árába egy fillért nem adott bele?! Rengeteg! A kedvencem mégis az volt, amikor elkezdett egy sráccal kiabálni (aki egyébként túl normális ahhoz, hogy elhigyjem: tényleg a rokona, bár az), hogy ott a Promiban ő a főnök... gyerekek, őszintén, mondjátok már meg, hogy egy anarchista, egy lázadó, aki elvileg az egyenjogúságot hirdeti, és úgy gondolja, hogy senki nem áll se fölötte, se alatta... hogy gondolhatja magáról azt, hogy ő akárkinek is a főnöke?! Akkor rendült meg a hitem végleg, és még pár társamé, akikkel időben felismertük, hogy APU milyen egy alattomos és számító alak... bár szerencsére én sose hívtam APUnak, és előbb akasztottam volna fel magam, hogy ezt mondjam rá. Van saját apukám, aki bizonyára kifutna a világból, ha meghallaná, hogy egy ilyen szánalmas lényt hívok ugyanúgy, mint őt. És teljesen jogosan futna ki! De tényleg, srácok: féltek tőle?! Mert nem hiszem el, hogy akárkinek, aki ép elméjű (az, hogy milyen saját dilijei vannak, nem ide tartozik), APUja és példaképe (beszarok!!!) lehet egy harmincéves csöves, aki huszonkilenc éves korára végre leszakadt apuci és anyuci nyakáról, vagy van melója, vagy nincs, iszik mint a gödény, azt se lehet elhinni neki, ahogy köszön, és mindenkit lehúz... nem fér a fejembe. Én már rájöttem, hogy milyen, és őszintén sajnálom azokat, akiknek ez még odébb van. A kedvenceim a hazugságai közül: nyolc skinheadet megölt (ez még jó is lenne), előtte egy évvel még azt mondta, hogy tolószékbe juttatta őket, mert egy pécsi öregember, aki mittoménmilyen nagy mágus volt, megtanította a harcművészetre (ekkor volt ha jól tudom tizennyolc éves), így sikerült elintéznie a volt barátnője gyilkosait. A csajt egyszer Vass, egyszer meg Váradi Szilvinek hívták. Nem azért, de én legalább tudom a volt pasijaim/barátaim nevét. Nem gond. Előtte két évvel, tehát '94-ben kommandós volt asszem Jugoszláviában, és ott tanult meg mesterlövészkedni... közben itthon iskolába járt és szakmát szerzett (ezt csak onnét tudom, mert a saját két szememmel láttam a szakmunkásbizonyítványát). Aztán még ott van, hogy fegyvert csempészett a cigányoknak, vagy mi... meg hogy van egy kb. kilenc éves kislánya Kalocsán... Timi, arany életed lesz mellette. Tuti, hogy Lackó soha nem tudott volna ennyi hazugsággal elhalmozni téged. Ő csak őszinte szeretetet tudott adni, az tényleg jóval csekélyebb valami. Láttam őt letörve, láttam maga elé révedni... nem értelek meg. Másfelől: senki nem veszi észre, hogy mellette a legőszintébb és igazmondóbb ember is hazudozóvá válik? Vegyük például azt a párt, akik elmondásuk szerint Dunaszentgyörgyön szilvesztereztek... volna. Pedig még egy megható mesét is kerítettek mellé (srác haverjának az édesanyját húsz év után, pont az ünnepek előtt otthagyta a pasija, és nagyon maga alatt van, őt fogják vigasztalni... őszintén szólva eléggé meglepett, hogy a szilveszteri programuk egy középkorú asszony lelkének pátyolgatásából fog állni, de rájuk hagytam), így hugicám is és én is belenyugodtunk, hogy hát sajnos ők akkor nem lesznek velünk szilveszter éjén. Csak a a gebasz, hogy kb háromnegyed hét körül láttuk őket két ismerős srác albérlete körül ácsorogni... a közelben buszmegálló egy szál se... akkor azért elpattant az agyam. Tesóm felhívta a lányt, akivel évek óta mindketten nagyon jó barátnők vagyunk, és megkérdezte, hogy milyen a hangulat Szentgyörgyön? A csaj azt mondta, hogy hát ja... Tesóm rákérdezett, hogy na, ugyan mégis milyen? Válasz: hát... jó. Erre már Tesóm se tudott mást mondani, csak azt, hogy most láttuk őt és a barátját itt Szekszárdon, és hogy nagyon szépen köszöni neki ő is, és én is, hogy ilyen egyenes volt. Tesóm letette a telefont, és szerintem se a lánynak, se a barátjának nem tartott volna sokáig, hogy legalább egy kibaszott sms-t írjon, hogy bocs bazmeg, vagy mit tudom én... íme, az APU-effekt. Egyszer még ebből is filmet kéne forgatni, meg is írom a forgatókönyvet... dúsgazdag leszek. Nem azért, de ilyenkor nem illő lenne valami bocsánatfélét mondani?! Lehet hogy csak én vagyok ilyen maradi begyöpösödött picsa, de én akkor is így gondolom. Ennyit a barátságról, persze... hiszen egy züllött csöves mégiscsak többet ér, mint két iskolába járó lány, akik egyetemre akarnak menni, és nem mellesleg azért van bennük tartás és egyenesség, még ha az ifjabbik elég pesszimista is. :) Igaz, Tesóm? Mondtátok volna meg, hogy hova mentek, még azt is megértettük volna, még az is sokkal jobb lett volna, mint ez... hogy ti is hazudtok... három szó van, amit megutáltam az elmúlt jó pár hétben: hazugság, ígéret, állítólag. Hallani se bírom őket többé! Ne ígérgessetek, ha nem tudjátok betartani! Ne hazudjatok, ha nem tudtok igazat mondani, inkább meg se szólaljatok! Ha pedig olyan dolgot közöltök, amiben nem vagytok biztosak, tegyétek azt, amit én is, és még jó pár pajtásom is: úgy kezdjük a mondatot, hogy kihangsúlyozzuk: állítólag. Hogy még véletlenül se vegyen senki készpénznek olyat, ami nem biztos, hogy igaz. Chöhh, és még ti mondjátok ránk, hogy szánalmasak vagyunk? Tééényleg? És ugyan, mitől? Mert van bátorságunk kiállni az igazunk és a véleményünk mellett? Mert nem hódolunk be egy felsőbbrendiségi komlexusban szenvedő majomnak? Mert még merünk igazat mondani? Mert nem abból áll az életünk, hogy az utolsó pár garasunkon is szeszt veszünk? Lehet, de tudjátok mit?! Én sokkal jobban érzem magam így, és bár nem játszom az agyam, hogy anarchista meg lázadó vagyok (bár szerintem nálatok ez a két szó új értelmet nyert: seggnyalás, talpnyalás, puncsolás, stb.), de úgy érzem, ettől még megmaradt az emberi méltóságom, amiből nektek már nem sok van, vagy egyáltalán nincs!!! Ezen el lehet gondolkodni, meg lehet engem verni, de ezen a véleményemen akkor se fogok változtatni, ha beledöglök!!! ÉN NEM LESZEK SEGGNYALÓ!!!