Köszönöm hogy hitet adtok, hogy még érdemes írni ezt a blogot! :) A hétvégém amúgy elég hogyismondjam volt... pénteken berúgtam mint a vadökrök, Gábor nálunk aludt, reggel mentünk Dunapataj City-be, Gábor meg haza. Amikor odaértünk, minden ugyanaz volt, mint az elmúlt húsz évben... bár anyám esküszik rá, hogy huszonöt évvel ezelőtt is dettó ugyanaz fogadta, mint mostanában. Íztelen leves, zsíros csirkepörkölt. Nagy nehezen ettem valamennyit, bár azon túl hogy abszolúte nem kívántam, még éhes sem voltam. Ebéd után nekiálltam Andersen meséket olvasni, de másnaposságomnak köszönhetően elaludtam. Többször is fölébredtem, de akkor arra sem volt erőm, hogy a szemem kinyissam, míg fél ötkor aztán fel kellett kelni, mentünk Szelidre strandolni. Nem gond, idén még úgysem voltam. Buggyantunk egyet, aztán visszamentünk mamához átöltözni, és jöttünk is haza. Illetve a tanyára, grillezni, hogy miért, azt pontosan nem tudom, azt hiszem, hogy csak. Másnaposan én általában békés szoktam lenni, szombaton meg aztán pláne az voltam. Amikor épp nem húztam a lóbőrt, mosolyogtam, és mindenkivel egyetértettem. Este nagynénémmel és tesómmal beszélgettünk hajnalig, másnap reggel a meleg miatt ébredtem föl korán... de sebaj, délután megint aludtam fél ötig. Egyszer felébredtem a Forma 1-re, de csak mert hangos volt, egyébként ki nem állhatom. Este a nyolc órási busszal hazajöttem, msn Gáborral, még mindig nyugodt voltam, szóval azt hiszem, jó hétvége volt, még ha nem is olyan szempontból, ahogyan nézni akartam az elején. Tegnap bejött Lolácska... még mindig észbontóan jól néz ki (képek myvipen).  Csak háromig volt bent, tehát két óránk volt... de velünk volt Zil és Jucus is, tehát összeült a Keri-osztag, na! :) Igaz, hogy már csak Jucus és én járunk oda, de hát kit izgat... fél négykor bejött Gábor, aztán valahogy hárman maradtunk, Zil kivételével mindenki elment valamerre. A nagy kánikulában nem igazná tudtunk mit kezdeni magunkkal, így csak feküdtünk a füvön, és beszélgettünk. Zil mindenen nevetett, eleinte néztem hogy mi baja lehet, aztán ráhagytam. Később azért megszaporodtak a népek, estére meg elég sokan lettünk, vettek piát (amiből én nem ittam), Gábor becsiccsentett ugyan, de nem volt talaj részeg, úgyhogy nem bántam. Viszont Pollentől azért félek... nem akarom, hogy megint az legyen, mint maratonon... ja, egyébkét múlt pénteken azt is meg tudtuk beszélni, és végre őszintél elmondhattam neki, el mertem mondani, hogy mi bántott akkor, mi esett rosszul, és nem csak azért nem voltam bulizós hangulatban, mert alapjáraton nem olyan vagyok, hanem mert egyszerűen el lett véve mindentől a kedvem, ültem egyedül és azon rágtam magam, hogy neki rám is kellene figyelnie, de nem... szent igaz, hogy azóta figyel. Újra. Mint régen. És ez jó, mert megint elkezdett rajzolni, megint ugyanúgy gügyörészünk egymásnak, mintha két kiscicának gügyörésznénk. De ez így van rendjén. :) Tegnap, amikor igyekeztem rávezetni, hogy nem lenne szerencsés, ha Pollen gyakorlatilag Rockmaraton megismétlése lenne, és megkérdeztem, hogy miért, mégis mit csináljak, amikor ő Nagyiékkal elvonul inni? A világ legnagyobb természetességével vágta rá, hogy megyek velük. Oké... legyen úgy. Ric sajnos valószínűleg nem tud jönni... annyira tudtam, hogy ez lesz... és ez annyira nem jó... oké, sokan ott lesznek, akiket már régen láttam (pl. Raga), meg ott lesz elvileg Zil, Timi (Lackóstul), és a többi, de hm, az azért mégse ugyanaz, mint Ric, aki maratonig mindig ott volt, hogy beszélhessek vele, hogy elmondjam mi bánt, és ő mindig megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj. Na sebaj, bízom inkább abban hogy Pollen tényleg jobb lesz mint maraton, mert ha nem, akkor tényleg nem is tudom hogy mit csináljak. De most, hogy tényleg már talán az egész maratont át tudtam rágni Gáborral, szerintem kicsit ő is komolyabban fog venni, vagy legalábbis figyelni fog rám, nem tűnik el órákra, hogy aztán lehetőleg tökrészegen előkerüljön és elhadarja, hogy hány csaj próbálkozott be nála. Próbálok bízni benne, hogy most nem úgy lesz.