PatkányBlog

Igen, mindenhova, mindenhonnan. Reggel suliba, ott egyik teremből a másikba, szünetekben cigizni vagy kávézni, ugyanis a kávéautomata a tanári előtt van, így bármikor megcsodálhatok fiatal, fekete szemű, szép magas tanárurakat, legalábbis egyet. Kíváncsi vagyok, mikor tűnik föl neki, és ha meglesz, mikor csesz le érte. :) A legviccesebb ma mégis az angol volt, amikor Gergő (ki más...) megkért, hogy gépeljek le neki egy párbeszédet, és küldjem át (számítógépes terem, illegális internethasználat általunk). Dia szóvá tette ugyan, hogy tahóság, hogy Gergőnek megteszem, neki meg nem. Aztán felajánlottam, hogy oké, akkor az övét is, de durcás lett (előző órán került fel a telefonja az igazgatónőhöz), és az arcomba vágta, hogy nem kell. Ha nem, hát nem. Óra végén egy fél Snickers csapódott az asztalomra, egy pillanatra meg is ijedtem, hogy na most ez mi... amikor felnéztem, Gergő tengerkék szemeit és bájos mosolyát láttam. Visszamosolyogtam, és megkérdeztem, hogy hát ez, honorárium? Az. Egyre jobban szeretem ezt a gyereket! Suliból mentem gyakorlatra jövedelemigazolásért, ami a közgyógyhoz kell. Igen, közgyógyos vagyok, nem összekeverendő a közgyogyóssal, ami talán találóbb lenne. Na mindegy, kitalálták, hogy azt a könyvelésen kell kérni. Oda majd holnap elmegyek, elmentem anyám könyvelőjéhez, tőle is kell a papír. Azt is csak holnap kapom meg. Reményvesztve mentem át az Államkincstárba, ami persze csak délig van nyitva egész héten. Még jó, hogy ez a három-négy hely egy közel ötven méter átmérőjű körön belül helyezkedik el. :) Fél három körül lementem a parkba, mert Iza keresett. Mondta, hogy megy a Tesco-ba dolgozni diákmelóra, nincs-e kedvem nekem is. Hoha, dehogynem! Csak kissé húzós lesz, mert hát ugye a gyakorlat... van, hogy ötkor végzek, sőt az a gyakori. Na mindegy, azért bementem vele a Meló-Diák irodájába, elmagyarázták hogy was meg merre, itthon lezsíroztam anyával. Legalább nem nyúznak többé, hogy gagyi iskola mellett még ezer más értelmes dolgot csinálhatnék, blablabla. A pénzről nem is szólva. Izával persze jó "nők" lévén már elköltöttük egy kisebb ország egész éves bevételét gondolatban... én például Johnny Depp szigetét venném meg, persze a tulajjal együtt. Fogadnék verőlegényeket, hogy intézzék kicsit el a főnököt, vagy legalább a kocsiját robbantsák fel, kinyíratnám Lolácska barátnőjét, megvenném Hercit (nem igaz, hogy az emberek nem megvásárolhatóak... legalábbis a nagyrészük igen), megjavíttatnám végre Rozit, megvenném Szekszárdot is, és Pécset is, anyáméknak meg tesómnak egy új lakást, mondjuk Ausztráliában, úgy kevesebbet veszekednénk, megvenném a Zugot, felújítanám, és egy aranybányát csinálnék belőle, megvenném a Húsvasalót is, és ugyanolyan lepusztult jó helyet csinálnék belőle, amilyen volt, nem mint amilyen most... puccos szar az egész. Aztán rengeteget innék meg cigiznék, megvenném a sulit és céllövöldét nyitnék a tanáriban, megvenném a Titanic roncsait, ja és persze egész Afrikát, gyárakat nyitnék, ahol a szegény éhező emberek tudnának dolgozni, és el tudnák tartani a családjukat, miközben én még gazdagabb lennék, földművelném a Szaharát, mert persze megvenném az időjárást is, és többé nem lenne szárazság, megfoltoznám az ózonlyukat, és pihenésképpen vennék egy saját erdőt, bele saját várromot, ahol a saját szellemeim kísértenek síró hegedűszó mellett, és a saját tücskeim ciripelnek, a saját baglyom huhog, a saját macskám dorombol (dehogy dorombol, Misa túl lusta hozzá:), új telefon is kellene, meg ilyen apróságok... ja igen, ne felejtsük el, hogy mégiscsak lány vagyok, és bár nem tartom magam vásárlásfüggőnek, de tényleg nem, néha jólesik. A fizetésről meg annyit, hogy elvileg hetente háromszor négy órát kell dolgozni, az órabér pedig 390 forint, aszongyák. Szóval egyelőre még nem tudom megmenteni szegény kis afrikai gyerekeket, pedig az ötlet szerintem nem is olyan rossz. Kérdés hogy mit lehetne ott gyártani? Szerintem amit Kínában megcsinálnak az emberek, azt Afrikában is meg tudják. Kelet-Szibéria úgyis tök sivár, oda elférnének a kínaik, legalábbis azok, akik már túl sűrűnek találják az országot. Ja persze megvenném az összes arab férfit, és vagy vízbe fojtanám, vagy megkövezném, vagy kötelezném őket, hogy csadorban legyenek egész nap, életük végéig, és csak olyan jogaik legyenek, mint a nőknek. Nem vagyok feminista, egyáltalán nem, de szerintem ők baromi igazságtalanok. Ja, és megvenném az összes nácit, és munkatáborokba küldeném őket. Kiírtanám a delfineket, mert ki nem állhatom őket, még akkor is, ha az embereken kívül egyedül ők lehetnek buzik. Egyszerűen rühellem őket! Feltöltetném az Aral-tavat, megvenném a háborúzókat, és egymástól jó messze telepíteném őket... lesz itt meló, csak győzzem pénzzel! :) És amikor már mindennel végeztem, vennék egy házat Parásztán, és minden reggel Herci képébe röhögnék, és szomszédnak szólítanám. Úgy egy héten belül felakasztaná magát, vagy lelőne engem. Ja, még valami: megvenném Sióagárdot is, de legalábbis egy száz méter magas, tíz méter széles betonfallal venném körül, amit aztán teleöntenék vízzel, amit az Amazonas-ból hozatnék, cuki pirahnakkal. Utána már Zoli is mással lesz elfoglalva, nem azzal, hogy szegény, ártatlan lányokat hülyítsen. Jó, én sem voltam szent, azt tudom, én (is?) félreléptem, de hé, én megbántam! Asszem. Mindegy, ez régi nóta. Pénteken nótenksz "koncert", megyünk emo geciket halomra gyilkolni, de jó lesz! Ja, kedves ismeretlen, köszi hogy szorítasz a nyelvvizsgámhoz, rámfér! :) Közben kiderült, hogy nem is lesz olyan könnyű olcsó szállást keresni, mint gondoltam volna. Drága Lolácska, hogy lesz ez megoldva? Na mindegy, szerintem meg fog oldódni, mert mindketten akarjuk. Csak kérdés, hogy nem lép-e vissza a cél előtt, a lebukástól félve? Akkor én ölöm meg, személyesen. Vagy mesélek a barátnőjének az igencsak egyértelmű üzenetekről, majdnem mind megvan. Lehet, hogy szemét húzás lenne, de tőle is, ha visszalépne. Aztán persze az is lehet, hogy nem csinálnék semmit. De az nagyon nem valószínű. Minimum egy ordítozásos tökönrúgás.