Nem történt semmi különös, azt hiszem, de jobb dolgom nem lévén, leírom hogy mik történtek. Tegnap elmentem bulizni, megint tesómmal. Sporiban volt, és bár fáradt voltam (gyakorlat, benne bútorcipelés, főnök költözik, aztán tesómmal szaladgálni boltról boltra új farmerért neki), azért jól éreztem magam. Nem voltak valami sokan, de találkoztam egy nagyon régen nem látott barátnőmmel (Varga Virág), és végre tudtunk dumálni, együtt szórakozni, inni, felmérni a férfifelhozatalt (alsó középkategória) meg ilyen apróságok. El tudtam filózni néhány dolgon, mint például azon, hogy le kéne mondanom Herciről, nincs az az Isten, amiért én őt megkaphatnám, helyette sokkal elérhetőbb dolgokra kéne koncentrálnom. Csak egy példa: szintén pénteken Raga írta msn-en, hogy azért akarták Mogyival, hogy menjek Dombóvárra, mert személyesen akartak felköszönteni. Annyira, de annyira jólesett! :) De storno, mivel ma még fáradtabb voltam, este nem is mentem el sehová, itthon hesszeltem tesómmal, filmeket néztünk, köztük egy olyat is, amit tizenhat vagy hány éve láttam utoljára, alig emlékeztem belőle két másodpercre összesen, de imádtam. Ollókezű Edward... régi Johnny Depp film, van még kérdés? Végig tudtam volna bőgni az egészet az elejétől a végéig, de valójában magam sem tudom hogy miért. Azt hiszem, eleve maga a történet, a film mondanivalója, és JD észbontó tekintete, hogy valaki ilyen jó színész legyen...! Az élet minden fájdalma benne volt a tekintetében, minden reménye, minden álma, minden öröme... Szóval Hercit hanyagolni kéne, legalább március végéig vagy áprilisig, amíg megint jó idő lesz, és kapucni nélkül fog repeszteni. Mondjuk tegnap, illetve hajnalban amikor hazaértünk tesómmal (kocsival, hála az úriembereknek), mégis azon törtem a fejem, hogy talán most ő is nyugodtan alszik, összegömbölyödve mint egy kiscica, hosszú haja szétterül körülötte, a parásztai fákat tépi a szél, annak a monotonitását csak a szuszogása töri meg. Szóval a koncert: egyetlen egy pasi próbálkozott be... illetve hát, nevezzük ezt inkább úgy, hogy két balfasz (igen, az egyik én voltam) kerülgette egymást egy darabig, utána fél óra hosszat egymás mellett ültek, egy csók el is csattant, utána elfurikázott engem meg tesómat a kórházig, onnan már két perec alatt hazaértünk. Talán a sors iróniája, hogy épp dombóvári. Egyébként mást nem is akartam tőle. Felvetette az ötletet, hogy összejöhetnénk, de megmondtam neki, hogy nem akarom lekötni magam. Hogy vele főleg nem, azt nem tettem hozzá, valamilyen szinten tiszteletben tartom a férfiak hiúságát. De nem mindig. Egyébként egy nap alatt kétszer kaptam meg, hogy kezeltetnem kéne magam, egyiket egy myvipes körlevél miatt, amiben azt írtam, hogy ha még valaki küld nekem ilyet, akkor azt felgyújtom. Drága Hű Olvasóm, elvileg te is kaptál tőlem ilyet. Nos, ne vedd magadra, tőled még nem kaptam körlevelet. A másik chaten volt, valami akárki megnézte az adatlapomat. Mondjuk ott rendszeres az ilyen (pszichopata állat, idegbeteg, elmebeteg, stb.), de már hozzászoktam egyfelől, másrészt meg inkább élek így, minthogy egy húszezredik szürke pont legyen a tömegben. Azt hiszem, ez nem feltűnési viszketegség, én ilyen vagyok. Aki ismer, az tudja. Ja, megjött Kalocsáról a papír, két hét múlva péntek-szombat reggel megyek nyelvvizsgázni, tessék szorítani!!! Be vagyok szarva...