PatkányBlog

Ez a mai nap valami dögunalmas volt! Gyakszin jóformán mást sem csinálunk a csajokkal, mint ültünk. Gréta helyettese a pultnál, Andi a raktárban, én meg a cipőknél. De nem gond. Tegnap megint levágtam egy hisztit Gábornak, de úgy érzem, hogy most ez teljesen jogos volt. MSN-en a neve mellé kirakott egy képet egy vörösbe öltözött csajról (eddig nem is lenne gond, csakhogy van némi önkritikám, tudom hogy annak a bigének a seggébe sem szagolhatok). Én meg felkaptam a cukrot, de hát mégis...! Engem szédít, hogy mennyire szerelmes belém, meg el akar venni feleségül, meg bemutat szüleinek, meg anyám kínja... aztán mindenféle kommunista protokollkurvákat tesz ki képnek?! Már bocsánat!!! Tudom, hogy én sem vagyok szent, sőt még ártatlan sem... de én legalább nem tárom a nyilvánosság elé az ilyeneket! Főleg nem annak a valakinek, akivel esetleg komoly szándékaim vannak! Azonnal rákérdeztem, hogy ki ez a lány, de úgy, hogy érezni lehessen az indulatot. Velem ne szórakozzon! Azt mondta, hogy egy nővérke (mellette mosoly, amin még jobban felhúztam magam), de25 éves, és van férje. Na gondoltam magamban, én meg 18 vagyok, és nincs férjem, na erre varrjon valaki gombot! Az egy dolog, hogy van-e párja vagy nincs, tőlem aztán Terézanya vagy Szűz Mária is lehetne, ne Gábor képén pózoljon alig több, mint egy szál vigyorban! Dühömben azonnal kiléptem, aztán pár perc múlva vissza, de akkor már nem írt nekem semmit. Bennem meg azért van annyi női meg egyéb büszkeség is, hogy ne omoljak virtuálisan azonnal a karjaiba. Ma délelőtt írt egy SMS-t, de csak annyit, hogy hogy vagyok? Normális hangnemben válaszoltam rá, de nem tudtam elküldeni, mert a kártyám meghalt. De úgy voltam vele, hogy egye bassza, talán emészti egy kicsit magát, talán megfordul a fejében, hogy talán nem kéne ilyen képet kitenni, főleg abban az esetben, ha talán az állítólagos barátnője is láthatja. Mert nézze meg a nőket - beleszarok. Úgysem tudok mit tenni ellene, ő sem vak ahogyan én sem, ha kitart mellettem, miattam az eljegyzésünkig megdughatja a fél országot (de csak mert a másik fele férfi). De ne akarjon féltékennyé tenni, mert egy: az nem nehéz feladat, kettő: olyankor nagyon ki tudok kelni magamból, üvöltözök mindenkivel, és még a szokásosnál is bunkóbban viselkedem, és három: mert kibaszottul rühellem, ha provokálnak! Tényleg... vajon mit akart ezzel, ha nem provokálni? Nem lesz ennek jó vége. De van egy olyan sanda gyanúm, hogy ha nem is lesz jó a vége... házasság sem lesz belőle.