PatkányBlog

Nem bírnak leállni. Egyenként szeretném felpofozni az összes liberálfasiszta jogvédő AI-buzit, és megkérdezni tőlük, hogy kellett ez nekik? Ha nekem van egy szép, rendezett kertes házam, ahova a szomszéd gyerekei átjárnak, mert otthon nem kapnak ételt, csak verést, akkor persze hogy segítek rajtuk. Egészen addig a pillanatig, amíg belém nem rúgnak. Onnantól fogva tűnés a picsába, uccu haza, vagy telelövöm ólommal az éhenkórász valagatokat. Nem azért, mert más fajta vagy, a szomszéd gyereke és nem az enyém, hanem azért, mert szánt szándékkal kárt okozol, megfélemlítesz, meglopsz, az életemre törsz. Menj haza, térj vissza a tieidhez, mert mielőtt agyonlőnél engem, én lőlek agyon téged. Akit a kígyó megmar, az utána a gyíktól is fél. Egyébiránt szánalmasnak tartom, hogy most ugyanúgy, mint novemberben piros-fehér-kék lett az egész közösségi média, most belga színeket ölt boldog-boldogtalan. Az együttérzés ugyan szép dolog, de ennél nem több. Virtuális vállonveregetés. Egy nyílt fenyegetés ellen. Közvetlenül az Európai Tanács épülete mellett robbantottak. Üzentek. Azt hiszem, az üzenet világos. Putyin csinálja jól, odadurrantott a hottentotta valaguknak, nem is baszogatják az oroszokat. Így kell megvédeni a népet, baszomalássan. Mérges vagyok, mérges ezekre a civilizálatlan bunkókra akik egy vélt istenség nevében gyilkolnak, mérges azokra az elkényeztetett belvárosi vagy épp kertvárosi gazdag gyerekekre, akik számomra érthetetlen oknál fogva védik őket, mérges vagyok az egy helyben toporgó politikusokra, akik képtelenek érdemben megvédeni a több száz vagy több ezer év alatt felépített kultúránkat és civilizációnkat (hát nem pont a miénket, a magyarok is hajlamosak barbarizmusra), hogy a földkerekség legcsodálatosabb életterét hagyják tönkretenni. Annyi értelmetlen háborút vívtak már a történelem során, többen haltak meg különböző vallások miatt (igen, lehet ekézni a kereszténységet is, van ott bűnlajstrom), csak más kérdés, hogy egy épeszű ember felismeri annak a jelentőségét, hogy békében, nyugton élhet, és nem kell hit (nem tény, nem bizonyítottság, nem kézzel fogható dolog, anyagi javak miatt) öldökölnie. Hát, nem lehet mindenki épeszű. Nem félek. Mi kis falat vagyunk nekik, pusztán ezért nem fognak ránk törni. Viszont le kéne lépni innen minél hamarabb. Ha az embernek néhány napig full jó kedve van, tuti kurva élet, hogy valaki szétbarmolja. Aztán szerencsére helyre lesz téve. Csak hát nagyon hiányzik. Mintha alacsonyabb lenne a levegő oxigéntartalma. Még tíz nap. A lényeg, hogy telik az idő. Az idő múlása mindig megnyugtat, a tény, hogy változnak a dolgok, semmi nem állandó, a változás néha lassú, néha hirtelen jön, néha pedig váratlanabb, mint hinnénk. Tegnap hazafelé azon agyaltam, hogy egy éve ilyenkor még a legvadabb álmomban se gondoltam volna, hogy ennyi minden meg tud változni egyetlen röpke év alatt. Egyáltalán nem bánom. Akartam a változást, de hogy az végül a legcsodásabb álmaimat is felülmúlta... valahogy mintha kezdenének részletek beugrani arról, hogyan ismerkedtünk meg. Utálom, hogy nem emlékszem rá pontosan. Csak szösszenetek vannak a későbbi találkozásainkról is, élénk, kristálytiszta szösszenetek, viszonylag sok.
Édes Tesóm múlt héten hivatalosan is diplomás nő lett. Felnőtt. Annyira büszke vagyok rá! :) Legszívesebben kézenfognám őt és D-t, és elszaladnék velük valahova a világ vége mögé. Ahol soha nem ér utol a rettegés.