PatkányBlog

Ma délután hírolvasás közben teljesen véletlenül belefutottam egy érdekesnek tűnő receptbe. Az érdeklődésemet egészen a második mondatig bírta fenntartani, ahol is lelkes picsa azt ecsetelte, hogy ez egy mennyire fain kis glutén-, tej-, tojás- és cukormentes cucc. Első szájhúzás után kíváncsi lettem, hogy oké, de akkor miből van? Hát kéremszépen, mindenféle helyettesítő termékből. Nem hiszem el, hogy ez így jó. Hogy le lehet élni egy életet úgy, hogy élelmiszerpótló wannabe-élelmiszereket eszik az ember, szemöldökcsipesszel méricskélve ki minden egyes kis sókristályt, nehogy túl sós legyen a vacsi, mert akkor oda a lúgosítódiéta (WTF?!). Ne egyél húst, mert szegény állatkák. Az a szegény állatka sajnos azért lett tenyésztve, hogy megegyük. Sajnos a legtöbb, élelmiszerpiacra szánt állat rövidke élete során ha képes volna, valószínűleg azért imádkozna, hogy hamar véget érjen, olyan körülmények között van tartva, ezzel persze hogy nem értek egyet, de amíg nem tudok komoly vasököllel odabaszni a piacnak (elvégre a teszkós csirke még mindig olcsóbb, mint Manyi néni jércéje a vásárcsarnokban), addig bőrt húzok a fogamra, és max nem eszek annyi húst. De enni bizony eszek. De van, aki tényleg együttérzésből lemond a húsfogyasztásról. Más kérdés, hogy ismerek olyanokat, akik egyszercsak elkezdték nem kívánni, nem határoztak el semmit, nem tettek újévi fogadalmat, csak nem vágytak rá. Ez szerintem deal. De jön a kurva vegetáriánus, és belepofázik, hogy ki mit hogyan merre. Ahogy gondolod öcsém, legeléssz kedvedre, de engem hagyj. A tojást és a tejterméket ne feledd, kell a fehérje meg a protein, azt akarod hogy kihulljanak a fogaid és gyönge legyél, mint a fos? Még ily módon is lehet változatosan étkezni, el tudom képzelni (kipróbálni nem akarom hosszú távon), hát még ha belekalkulálod azt is, hogy tésztát eszel tésztával, rájöhetsz, hogy rendszeres mozgás nélkül szépen meg is lehet hízni tőle. És akkor jön a kurva vegán a leveleivel meg a rügyeivel, meg a bio-öko mindenmentes kölescsírájával, akkor a hajam tudnám tépni. Sorolja, és meg akar győzni öt perc alatt, mert öt perc után nincs ereje lábon maradni, kifárad. Miért is ne fáradna ki. Petíciót ír, aláírást gyűjt, évszázados hagyományokat és védett recepteket akar megmásítani, mert buzi. Nem akarok mértékletességről papolni, a hétköznapok során úgyis nagy ívben teszek rá, de azért mégiscsak van benne valami. Ahány vegetáriánus ismerősöm van, mindnek gyönge a szervezete, már októberben lebetegednek és áprilisig igazából nem jönnek rendbe. Ahogy gondolják. Csak ne akarják minden áron rámtukmálni a hülyeségeiket. Jót enni örömforrás. Hát minek egyek olyat, ami nem jó? Életbenmaradásért, ofkorsz, de akarjon élni a faszom, ha nem ehetek jót.
Meh, tanulnom kéne. Nem köt le, kurvára nem. Hiányoznak a geós tárgyak, azokat szerettem. Voltam dolgozni is, csak lemaradtam arról az információról, hogy ma van a "Legyél paraszt a pénztárossal!"-nap. Hamar észrevettem. Viszont a hétvége rendkívül élvezetesre sikerült, volt minden. Olyan sokat tudnék írni róla. :) Akárhova nézek a lakásban, ezt látom. A bögre, amit tőled kaptam, és reggel abba hoztad nekem a kávét. A múltkor nálad maradt pólóm, aminek most te-illata van. Fehérboros palack a székem mögött. Még bőven sorolhatnám. Nincs olyan szeglete ennek a lakásnak, ahol ne lenne valami, ami rád emlékeztet. Az emberek akikkel eddigi életem során találkoztam maximum reményt adtak valamire, amiért a magam primitív módján hálás is vagyok nekik. Te bizonyosságot adsz. Lehet ezért elég hálásnak lenni? Remélem igen. Ha egy élet kell hozzá, akkor is.