...ja, de. Bár amelyik barátságnak vége tud szakadni, annak szakadjon is. Szombaton volt Izus esküvője, amire már nagyon készültünk, meg vártuk, meg ecet. Nem emlékszem, hogy valaha is gondolkodtam azon, hogy a csapatból ki fog leghamarabb férjhez menni, bár azt sejtem, hogy ha valaha ilyesmire adnám a fejem, akkor én zárnám a sort. Mindegy. Elkaptam a csokrot, ennek túl nagy jelentőséget nem tulajdonítok, főleg miután Tesóm mondta, hogy pár éve unokatesónk esküvőjén ő volt a szerencsés, aztán mégis inkább szakítottak a barátjával. Shit happens. Sokat gondolkodtam a barátságon, mint olyanon. Ott ült az asztalnál még Tanti, akivel már vagy tíz éve vagyunk barátok, töretlenül, jóban és rosszban, és el se tudom képzelni, hogy ez másként legyen. Juditka mellettem ült, egyszerűen imádom azt a csajt, hatalmas forma, és mindig nevet a vicceimen és a szemétségeimen. :D Tesóm, aki egy személyben a legeslegjobb barátom is, és Izus, ofkorsz, akinek a majd' húsz éves, néhol ugyan mosolyszünetekkel tarkított ismeretségünket megkoronázandó a tanúja voltam az esküvőjén. Ugyanakkor amikor egy másik asztalra néztem, kicsit belémmart a félelem, hogy milyen kis nüansznyi hülyeségeken tudnak múlni sokéves barátságok. Pár órával később tudtam meg, hogy iiigen, igazából tisztában van vele, hogy egy fasz volt, és majd valamikor bocsánatot fog kérni. Azt leshetem. Ismerem, mint a rossz pénzt. Három mondatot ha váltottunk, valami random felszínes témáról, közben arra gondoltam, hogy mennyire szívesen kilökném az erkélyről, ha mondjuk nem az első emeleten lennénk, hanem kicsivel magasabban. Vannak olyan barátságok, amiket az ember erőltetne, vagy legalábbis próbálná, de a vásár mindig kettőn áll, és hiába tesz meg minden tőle telhetőt az ügy érdekében, nem megy, nem akar működni, és egyszer azon kapja magát, hogy gyűlöli a másikat, de minimum látni se akarja. Hála Istennek némely barátság ha megszakadni látszik is, évekkel később ugyanott folytatódik, ahol abbamaradt, csak épp egy sokkal letisztultabb, érettebb formában, ami ha őszinte akarok lenni, már sokkal több és mélyebb, mint a barátság.
Túl sok Született Feleségeket nézek mostanában. Nem vagyok, soha nem is voltam egy sorozatbuzi, de erre most szükségem van. A sulit szeretem, bár mostanában a körülmények miatt derekasan kimaxoltam a lógást, bár a laborra meg a gyakorlatokra igyekszem odafigyelni. A meló... hát, élni kell valamiből. Itthon néha jó, néha nem. Csak a hétvégét várom, de azt kurvára. A fontos, hogy telik az idő.
Friendship never ends
2015.09.27. 22:13
Címkék: egyetem esküvő szerelem barátság melankólia
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://patkaaany.blog.hu/api/trackback/id/tr567845868
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.