Este két furcsa álmom is volt. Az első valószínűleg a tegnapelőtt megnézet Szerb filmhez volt köthető (SOHA ne nézzétek meg!), és Tábornok ébresztett föl, hogy öklendezek. Álmomban mindenki hányt körülöttem, én egy levágott fejű testből akartam kiszedni valamit, azt hiszem, egy gyereket. Ilyen film után nem csoda, ha ekkora baromságot álmodok. Szerencsére Tábornok megnyugtatott, így ismét el tudtam aludni. A következőben nagyszüleim régi házában voltam, fönt az emeleten, és Zolival beszélgettem. Az újrakezdésről magyarázott, és hogy mennyire hiányzott neki. Először gyengeségemben azt mondtam neki, hogy esetleg lehet róla szó, de mikor fölfogtam hogy ki is ő és ki is vagyok én, és hogy mennyire nem akarom se őt, se bármit ami hozzá köthet, megkértem hogy menjen el, és soha többé ne keressen. Nem akart elmenni, pedig az előtt akartam elhajtani, hogy a szüleim vagy nagyszüleim bejönnének abba a szobába, ahol mi voltunk. Átmentünk a fürdőszobába (logika hol-e van?), ahol ismét megkértem, hogy hagyjon békén. De csak állt ott és mosolygott, képen tudtam volna törölni. Aztán végülis apával mi mentünk el valahova, csak arra emlékszem, hogy valami faluszerű hely volt, és tél lehetett, mert mindenütt hófoltokat láttam. Örültem, hogy megszabadultam Zolitól, és hogy nem hátráltat többé. Ébren ugyanezt gondolom, és tök jó, hogy nyugodt lelkiismerettel gondolok erre, nem úgy mint X évvel ezelőtt, amikor tudtam, hogy magamnak is hazudok ezt illetően.