Sztori jön, amolyan pletykaféleség. A cím a srácot jelöli, aki körül a történet forog, és aki gólyatábor óta tetszik. Ő annyira csúnya, hogy az már szép. Fogalmam sincs, mit eszek rajta, de azt nagyon. Szőke is, már-már szakállas is, szabálytalanok a fogai, kifejezetten nyeszlett, és egy arrogáns fasz a közfelfogás szerint (bár ezt még nem tapasztaltam). Lényeg a lényeg: múltkor vele álmodtam, és azóta nem megy ki a fejemből. Elhatároztam hát, hogy azért mégse rontok ajtóstul a házba, így megkértem az egyik haverinát, akivel elég jóban van, hogy ejtsen már pár szót az érdekemben (Tábornok utóbb áldását adta, bár ha jól emlékszem, amikor először közöltem vele, hogy szimpatikus Szőke, konkrétan kiröhögött). Haverina másnap írt, hogy ő már negyedik éve full szerelmes Szőkébe. Itt meg én röhögtem föl majdnem. Mármint... ki merem jelenteni magamról, hogy tudom, mi a szerelem. Ez nem az. Ez rajongás. Ez valami plátói fos. De nem szerelem. Ha megkaphatná a fiút, két hét után megunná. A dolog úgy folytatódott, hogy a csaj órákig az én vállamon sírt a virtuális térben, és bizonyítani akarta (szerintem inkább magának, mint nekem), hogy az érzelmei kölcsönösek. Kizártnak tartottam, és kicsit már ki is borultam, a faszomé' rinyál mindenki nekem. Vezessenek ők is blogot. De hogy rátegyük az i-re a pontot, végül mondtam haverinának, hogy kerek perec közölje Szőkével, hogy szerelmes belé, magyarán viselkedjenek felnőttként. Ez ma megtörtént, Szőke kikosarazta. Biztos voltam benne, hogy ez lesz, próbáltam is lelkileg felkészíteni. Hogy ez nem szerelem, abból is látszik, hogy oké, szomorkás volt, de nem volt úgy összetörve. Ismerem annyira már, hogy tudjam, mikor lenne olyan. Ettől függetlenül úgy gondolom, nem tartoznék neki magyarázottal, úgyhogy részemről szabad a pálya Szőke felé. Ha összejöttek volna, ez nem így lenne. Egyébként egy közös barátnénkkal átrágtuk négyszemközt a dolgot, és ugyanúgy látjuk, hogy ez az egész esélytelen volt. Haverina idealizálta magának Szőkét, és teljesen meg volt győződve róla hogy Szőkének ő lenne a "tökéletes választás".
Más. Hétfőn iszi volt koliban. Egyik fizikus srác szülinapjának apropójából, akit szerintem olyan éjfél után már nem is láttam. Igaz ugyan, hogy nem is kerestem. Volt karaoke (Szandi - Tinédzser l'amour, óóójeee), és bár úgy indultam neki, hogy max 2-3 sört iszok (kolis bort soha többé!), egy kissé megcsúsztam. A dolog vége az lett, hogy Folyosótárs, aki azóta már egy másik kollégiumban lakik, a város másik végén, hajnal négykor jött föl velem, hogy most már ideje aludni. Hely szűkében egy ágyban. Annyira azért nem bántam. Nagyon szeretem, és valahogy jólesett egy izmos férfihez bújva aludni. Félreértés ne essék, az égegyadta világon semmi nem történt, nem is akartam, ő sem. Csak úgy... megnyugtató volt. Persze egész más értelemben, mint amikor Tábornokkal alszunk együtt. 22-én meg elvileg megyek haza. Kárpátiára. Kíváncsian várom.
