PatkányBlog

Hiányzik a régi Tábornok. Amilyennek megismertem. Félreértés ne essék, most valami szemét mocskos oknál fogva csak külsőre gondolok. Amikor még hosszúak voltak a körmei, és nem volt bajsza. Az a Tábornok, amelyiknek megismertem. Aki elbűvölt, akinek a feje búbját is két órán keresztül tudtam elvarázsolva nézni előadás alatt, akihez ha véletlenül hozzáértem, beleborzongtam... vagy csak az érzés hiányzik? Túlságosan megszoktuk volna egymást? Nem tudom. Csak most ahogy nézegettem azt a kevés képét fácsén, ez villant be. Van egy olyan nézése, amit imádok... az egyik képén néz úgy, de rám már ezer meg egy éve nem nézett úgy. Félig nyitott szemek, picit kilógó fogak. Hülyén hangzik, de imádom ezt a tekintetét. Annyi magabiztosságot sugall, hogy meggyőz arról, hogy soha semmi baj nem lehet már, ő itt van és itt lesz és vigyáz rám. Néha olyan távolinak érzem, máskor pedig nagyon közelinek. Egy darabig most nála fogok lakni, mert a kollégium nem játszik. Lófasz a seggükbe. Tudnám, hogy Tétény is mi a picsáért csinálta ezt a gólyaszintes dolgot... pláne így, hogy volt pótfelvételi... fizesd, hülye marha, az egyetemet, a lakhatáson már úgyse spórolhatsz... találkoztam ma tök véletlenül Lazaccal is. A békés ex kapcsolat még mindig ápolva vagyon, úgy vettem észre. Kimegy tíz hónapra Lengyelországba. Amikor mondta, csak arra tudtam gondolni, hogy bazzeg, tíz hónap úgy, hogy nem futunk össze koncerten. Ha mondjuk tíz évig nem találkozunk, akkor föl se tűnt volna. De így, hogy mondta... búcsúzóul azért még megpuszilt és rácsapott a fenekemre, gondolom a miheztartás végett. Nagy egér, annyi szent. Viszont tudok róla valamit, amit kevesen. Anno hét évvel ezelőtt jártunk majdnem négy egész hétig. De valahogy bulikban mindig egymásra találunk. Csak gondoltam leírom ide, hogy meglegyen. Elvégre ez egy napló, vagy mi a tosz. Egy emberben minden másik ember nyomot hagy, akivel valaha kapcsolatba került valamilyen módon. Pláne az exek. Róla egyébként is azt hittem egy áprilisi koncert óta, hogy sikerült olyan szinten vérig sértenem, hogy többé szóba se álljon velem... ahhoz képest nem is rossz. Nem akartam én vele fasírtban lenni, semmi okom nincs rá. Ő korrekt volt annak idején, én meg "szerelmes" tini picsa. Kár is erre fecsérelni több szót. Cicamacám mondta, hogy szokta látni Zoltánt. Öreg hiba. Mármint hogy Zoltán még él. Na oda se neki. Vegetáljon csak