Megyünk egy kicsiiit... és megállunk! Megyünk egy kicsiiit... és megállunk! Aztán sajnos le kell szállni, és gyalogolni továb. De semmi baj, fogja a kezem, nevet. Azt hiszem, lassan beindult a felvállalás folyamata. Tegnap elmentünk csoportivászatra, ami úgy érzem, elég jól sikerült (leszámítva hogy olyan szar minőségű bort kaptam, hogy bár nem voltam, csak becsípve tőle, hajnal kettőtől fogva okádtam, mint a lakodalmas kutya). Tábornokkal indultunk, a sulinál felszedtük Melindáékat, és belefutottunk még három ismerősbe, onnan aztán Wesselényi utca, kis kavarodás, és irány. Tábornok gyönyörű volt, stílusos, kifinomult, és jött utánam, bárhova indultam. Érdekes, hogy velünk volt egy csaj (aki egy este folyamán három srácra mászott rá, de ez nem az én dolgom), aki valamikor ősszel eléggé kiborította Tábornokot egy számára elég kényes témában, most viszont ő volt az, aki rendesen kiborult. De hát az élet már csak ilyen. A hely jó volt (értsd: jó drága, de azért hangulatos), föl nem foghatom azonban, hogy mit kajál mindenki ennyire a romkocsmákon. De mindegy. Engem inkább a hazaút foglalkoztatott. Legjobb emlékezetem szerint még indulás előtt Tábornokkal kicsit összekaptunk ezen a felvállalós témán (hetente egyszer kb. kötelező jelleggel vitatkozunk erről), megpuszilt és azt mondta, hogy már úgyis levágta mindenki, hogy van köztünk valami. Bazmeg. Van köztünk valami. Akik unalmukban néha kefélnek egyet a másikkal, azok között van valami. A mi kapcsolatunk ennél azért milliószor komolyabb, de ne vesszünk el a részletekben. Egyébként tényleg csakhogy vécére nem együtt mászkáltunk, szóval igennn, kezdem azt hinni, hogy fejlődőképes ez az egész. A csehót kéz a kézben hagytuk el, vidáman mentünk a villamoshoz, összebújva utazás, vacsizzunk, ne vacsizzunk, egymás "sztárolása", egész idilli volt. Megint szóba hozott egy témát, amiből nem tudom, hogy lesz-e valami, én nagyon szeretném, ő is akarja, de még nagyon korai. Aztán ha annyira akarja, amennyire mondja, akkor tegye meg. Minden szép volt és jó, egészen addig, amíg vízszintbe nem kerültem, és a dohízű bor dolgozni nem kezdett. Volt futás, domestosozás, serény törölgetések, reggel héttől pótzéhá, az ágyam mellett vörös felmosóvödör, kávé, tojásos szendvics, visszaalvás próba (délután sikerült is), de összességében véve jó kedvem volt/van. Csak most visszajöttem Téténybe aludni, és hiányzik. Különleges fiú, nincs a világon még egy ilyen, mint ő. A legjobb az egészben az, hogy számára én vagyok egy különleges lány, amilyen nincs még egy a világon. Összetartozunk.