PatkányBlog

Furcsa dolgot álmodtam az éjjel. Otthon voltam, és mentem az utca vége felé az állatkereskedésbe. Ennek az volt az előzménye, hogy még itt Budán gondolkodtam rajta, hogy el kéne menni oda, csak nem tudtam, hogy miért. Elindultam hát, nagyon rossz, lucskos idő volt, talán november, mert a fű még nőtt. Már majdnem odaértem, amikor egy szakadt kartondobozban egy vörös-fehér kismacskát vettem észre, akin egy nagyon szoros, fehér nyakörv volt. Fölkaptam, hogy kiszabadítom belőle, vagy ha nem sikerül, akkor elviszem a közeli állatorvoshoz. Már épp beraktam volna szerencsétlen jószágot a kabátom alá hogy ne fázzon, amikor látom ám, hogy még egy kisállat van bent, egy fehér egér (patkány?). Érdekes, tudott beszélni. Mikor a tenyerembe vettem, azt mondta, hogy vigyem inkább a macskát, ő még pici, jobban megérdemli hogy mentsék, ő viszont egyedül is elboldogul. Elindultam hazafelé (miért pont oda?) egyik kezemben a cicával, a másikban a fehér egérrel (patkánnyal?), és azon filóztam, hogy anyám mit fog szólni.
Egész nap ezen az álmon agyaltam. A szereposztás nyilvánvaló számomra, legalábbis a látszólagos. És tudom is hogy mit jelent ez az álom. Csak az a baj, hogy a cica hamis, az egérnek (patkánynak?) szüksége van rám. Ahogy nekem is őrá.