PatkányBlog

Úgy érzem, amióta Butapestre kerültem, hogy valami mindig gondoskodik arról, hogy ne legyek egyedül. Gólyatábor után csoporttársaimmal dumáltam relatíve sokat, aztán valahogy a körülöttem lévő emberek közül mindig kiemelkedett valaki, aki jobban odafigyelt rám, és én is őrá. Az első kétségtelenül Folyosótárs volt, nem mintha mostanában kerülne, de tényleg ő volt a legelső, aki átjött hozzám hogy mi van velem, megölelt ha találkoztunk, és még mindig, Isten tartsa meg jó szokását. :) Utána jött Csoporttárs 1., aki suliban jött velem mindenhová, büfébe, kávézni, cigizni, stb. Órákon hülyülünk, ha épp nem írunk lázasan valami krikszkrakszot jegyzet gyanánt, és mindig nevet a vicceimen. :) És tegnapelőtt bővítette ki a kört Csoporttárs 2., továbbiakban Névtelen Tábornok. Eddig csak nagyjából akkor váltottunk pár szót, ha összefutottunk a suli előtt cigiszünetben. Aztán valamiért rámírt faszbukon, beszélgetni kezdtünk, fölvett msn-re, és egyszercsak arra kaptam föl a fejem, hogy mi konkrétan kavarunk. Eleinte kétértelmű volt a dolog, össze is zavart, aztán szépen lassan átváltott egyértelműre. Úgy érzem magam, mint egy kamaszlány, aki életében először pasizik. Pont most, amikor Zolinak lett msn-címe, és minden nap beszélünk. Hétfő óta rájöttem, hogy ez igencsak jó hatással van a kapcsolatunkra. Valamiért mégis olyan, mintha egy idegen vett volna föl, és csak ismerkednénk. Mármint... olyan sokat dumálunk, vagy nem is tudom. :D De határozottan jó. Még tanulni is könnyebb nekiülni így, hogy nem kell várnom, hogy vajon ezen a héten fölhív-e, vagy elfelejt. Mintha még közveltenebb is lenne. Saját magától írja, hogy szeret, meg ilyenek, ami annyira jólesik, hogy már szinte kezdem elhinni, hogy tényleg így van. :D Névtelen Tábornokkal megbeszéltük, hogy holnap megyünk fizikus-csocsóra, bepiálunk és leigázzuk Butapestet. Remélem nem hagy cserben... egyedül tuti nem fogok menni. Viszont kijelentette, hogy csocsóban velem akar lenni, mert velem és kész. Jó. Kíváncsi leszek a végére...