Nohát. Rég éreztem magam ilyen jól vele. Figyelt rám, meghallgatott, kimutatta, hogy szeret... miért nem tud mindig ilyen lenni? Vagy legalább gyakrabban. Az a Zoli volt, akibe beleszerettem, a mosolyával, a bőrkabátjával, azokkal a jellegzetes, de jóleső megnyilvánulásaival, amik csak neki vannak, újra 17 évesnek éreztem magam... imádtam minden percét, na. Lehet, hogy ma is találkozunk, még nem biztos. Talán az autó hiánya teszi ezt vele, talán csak a sör :D, de akármi is legyen az, hálás vagyok érte. Szeretem ezt az embert. Szeretem, szeretem, szeretem, mindig is szerettem, és mindig szeretni is fogom.