Imádom-szeretem Zolit. Mert imádom-szeretem. De ha valaki, valaki más olyat tesz vagy mond, ami jólesik, akkor kissé összezavarodom. Pedig nem kéne. Nem lenne szabad. Tudom, hogy nem tart sokáig... csak... amíg tart. :D De ettől függetlenül jólesik. És ilyenkor kimegyek a folyosó végi dohányzóba, és várok. Aztán ha megjelenik, legszívesebben könyörögnék neki, hogy ne menjen vissza, maradjon kint velem... egyébként korántsem olyan tragikus, mint látszik, csak... néha furcsa, na.
2010.09.28. 00:03
Címkék: szerelem boldogság kollégium zoli
3 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://patkaaany.blog.hu/api/trackback/id/tr616149209
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zí 2010.09.28. 00:45:31
ez normális. szerintem. szóval szerintem ez maradt ránk tini korból, meg előbbről: hány srácba voltam 10-12 évesen "szerelmes", mert kedves volt velem... fúúúúúúúúúú...
Skarlátvörös 2010.09.28. 09:43:55
Nem feltétlenül, lehet ez valami kis lelki kötődés, mert ő törődik veled ott ("itt") a világ haszontalan felén, viszont ott van benned az, hogy mégsem ő kellene...
deto 2010.09.28. 10:42:56
Mindkettőtöknek igaza van, azt hiszem... :D