Annyira hülyének és gyerekesnek érzem magam... dolgoznia kell, meg leműszakiztatni a kocsit. Tegnap jól berúgtam, mondhatni idiótára ittam magam, beleestem abba a hibába, amibe oly sokszor, és sms-ek tömkelege hagyta el a telefonom, majdnem egy percig még beszélni is tudtam vele. És ha belegondolok, most kb. ugyanaz a helyzet, mint amikor szakítottunk, anno. Nem akarom elveszíteni. Abban egyeztünk meg, hogy ha holnap hazaér, fölhív. Kezemre kell csapnom, hogy ne nyúljak a telefonért, és ne csináljak még nagyobb baromságokat. Mindig elhatározom, hogy erős leszek, és nem adom tudtára, hogy mennyire fontos ő nekem, de aztán mindig elcseszem. A markában vagyok, és ezt tudja. De legalább szereztem sátrat és hálózsákot gétére, szóval nem kell ágakból és mókusszőrből megágyaznom magamnak. :)