PatkányBlog

Hát, ha a wannabe-Pollenre nem is mentem el, azért Sötétvölgybe kimentünk sátrazni egy estére, igaz, hogy csak hatan, mert valaki elterjesztette, hogy az egész elmarad. Nem akarok nevet mondani, Rizsa. Na mindegy. Tecsóban bevásároltunk, onnan kimentünk, Árpiék röhögtek, amiért Zolival nem tudtunk 80-nál gyorsabban menni. Ezt a vidulást megörökítették, föltették az internetre, szóval tök jó. :D Kint elkezdtünk inni, kocsiból ment a zene, és valamiért tök jól elvoltam kevés piával, legalábbis úgy kevéssel, hogy nem voltam rosszul, meg nem szédültem, ilyesmik... aztán történtek furcsa dolgok. Az egész azt hiszem akkor kezdődött, amikor a "Megállj, holló" című szám indult el Kárpátiától. Zoli azon nyomban elléptette, én meg elléptettem magam mellőle egy "ja persze" morgás-megjegyzéssel. Utánam jött, egyébként csak az asztalhoz mentem oda cigiért, nem akartam hiszterizálni, és megkérdezte, hogy most mi van, meg mittomén... mondtam hogy semmi, csak rá akartam gyújtani. Aztán persze kiderült, hogy tudja nagyon jól, hogy mire gondolok, de az nem úgy van, már semmit nem érez iránta, és valamelyik nap látta a városban, de már le se szarta... ezen a ponton azért megállítottam. Látta a városban. Szekszárdon. Annak a ribancnak Brazíliában kéne lennie. Ha elkapom, a szart is kiverem belőle. Na mindegy. Továbbfűztem a dolgokat, miszerint hogyha annyira nem jelent már neki semmit, akkor valószínűleg a képét se hordja már magánál. Nem, mert összetépte. Akkor egy pillanatra kedvem lett volna belelökni a tűzbe, amiért hazudik nekem, aztán eszembe jutott, hogy több kép is volt, meg egyébként is, nem szokott hazudni. De azért rákérdeztem, hogy ha most megnézném az iratait, ott se találnék semmit? Mert májusban szarul az orrom alá nyomott onnan egy képet... meglepetten nézett rám, elővette a papírjait, keresgélt, és igen, megtalálta a képet. És ott az erdő szélén, a szemem láttára olyan lazasággal dobta a tűzbe, hogy öröm volt nézni a felcsapó sárga lángot, ahogy elemészti a gyűlölt nőszemély képmását. Mert ő engem szeret. Mert ő nem akar elveszíteni. Meg mert szerinte én ezerszer jobban szeretem őt, mint az a ribanc. (nem mondom, ebben lehet valami) Aztán szóba került az eljegyzésük is, hogy valszeg azért tekintettem (tekintem?) konkurenciának azt a riherongyot, mert ő eljegyezte. Poén, hogy ezt nem én mondtam, hanem Zoli kérdezte meg. De hát most mit tagadjak ezen? Elég nyilvánvaló. Aztán kiderült, hogy bizony, a rettenthetetlen Zoli is fél a jövőtől. Hogy mi lesz, ha szakítunk, mert ő ismeri magát, és én sokkal jobbat érdemelnék. Szerintem életemben először hallottam ezt tőle. Lehet, hogy jobbat érdemelnék. Nem tudom. De őt szeretem, még ha ki is tud akasztani. Szombaton náluk voltunk, egymás után nemtomhány thrillert megnéztünk, ami fun, hogyha az ember nincs igazán oda a borzongásért. De akkor és ott jó volt. Főleg az a része, amikor este fölébredtem, nem voltam épp a legnyugodtabb, de oda tudtam bújni hozzá, és úgy már sokkal de sokkal könnyebb volt visszaaludni, azzal a tudattal, hogy senki nem bánthat, se a szellem, se a pszichopata csaj... se senki. :D Holnap találkozunk, már nagyon várom, olyasmi érzésem van most, mint amikor összejöttünk... boldog vagyok, hogy az enyém ez a srác, és úgy érzem, összeroppanok, ha nincs velem. Szeretem, szeretem, szeretem!