Érdekes egy hétvégém volt. Úgy kezdődött, hogy ugye péntek osztálytali, mert nem láttuk egymást június, azaz éretlenségi óta. Na, parkban egyedül Szabyna volt, így csatlakoztunk Tesómékhoz az ivásban, és bejajgattuk Balázst is. Úgyhogy a többiek...! Na, értitek. Amúgy jó volt a hangulat, ittunk mint a kefekötő, aztán úgy befordultam, hogy zokogtam kb. egy óra hosszát (+/- fél óra). A fun, hogy kb. le lettem kiabálva, amiért kibuktam. Bár ha visszagondolok, várható volt. Egy, azaz egy ember értett meg igazán, de az olyan jólesett, mintha mindenki más így tett volna. Aztán mire észbekaptam, már lent voltunk a Club 68-ban, ittunk, táncoltunk (ne merjetek elképzelni!!!), aztán Spori előtt megvártuk a reggelt. Szombaton meg baromi fáradt és másnapos voltam, nem is aludtam kockára a fejem, meg úgy alapból szar kedvem volt. Némiképp jobbá tette az egészet a gondolat, hogy este találkozom Zolival, de valamiért úgy ellettem volna nélküle. Gondoltam ezt mindaddig, amíg ajtót nem nyitott nekem, és magához nem ölelt. Ilyenkor megszűnik a világ, eltörik az idő, és az ölelés örökké tart. Nyáladzáson kívül: ezerszer jobb kedvem lett. Hajnalig dumáltunk, hülyéskedtünk, pedig esküdni mertem volna, hogy kb. éjfél körül már arra fogok fölébredni, hogy egy órája alszom. És nem! Hihetetlennek tartottam, hogy egy ilyen csodálatos lény mellett vagyok, és akárhogy látom, az az első gondolatom, hogy milyen gyönyörű. Már ha lehet ilyet gondolni egy férfiról. :D Sugárzik belőle valami biztonság, valami megfoghatatlan és megfogalmazhatatlan pozitívum, nem tudom hogy pontosan mi, de attól érzem, hogy Ő az igazi. Oké, sokszor kételkedem benne, de aztán úgyis mindig rá kell jönnöm, hogy biza' Zoli az nekem Zoli. Még ha le is vágatja azt a csodálatos, selyemszálú haját. Mert le fogja vágatni. Kegyetlenség. De nem baj, majd hozzászokok. Szerintem amióta együtt vagyunk, most került szóba először az a téma, amit még részegen is csak egyszer mertem fölhozni, arra sem emlékszem, csak ő mondta: a házasság. Azt mondta, hogy ha túlvészeljük együtt az egyetemi éveket, feleségül vesz. Valamiért megnyugtat, főleg csak ha fél évig leszek egyetemista. :D Egyébként fun, mert amikor másodszorra jártunk, akkor azt találta ki, hogy négy év után. Mikor lett volna a negyedik évfordulónk? A harmadik összejövéskor! Nice. :D De abból a tervezett négy évből egyébként is négy hónap lett csak, de az napra pontosan! Vasárnap ebéd kint a tanyán, anyám isteni levest meg vadast csinált, szóba jöttek a terveink, meg az övéik most, hogy lelépek. Meg hogy hétvégén sátrazááás! :D Fáradt vagyok.