A múlt héten úgy igazából nem sok dolog történt. Csajokkal lógtam, meg Zoltánoztam, tanulgattam, várakoztam, csinálgattam a dolgaimat, elküldtem postán amiket még kellett, és most várok. Szombaton volt jó, megejtettük a hurráSzilviketénylegleérettségizett-családiebédizét. Viccesen kezdődött, mikor Zoltán megérkezett, édesanyám véletlenül legáborozta. Úgy egy percig szólni se tudtam, Zoli mosolygott (szerinte nem gáz, szerintem sem, csak epic fail), anyám zavarba jött. Aztán megérkezgettek szépen lassacskán a rokonok, pénz, kaja, dínom-dánom, este meg lementünk a piactérre (immár a femöli nélkül, persze), és az eszünköt követte az iszunk. Vettünk Kalinka Szamovárt is, és bevallom, valahogy jobbra emlékeztem, de nem volt az rossz! :) Voltak nevetések, punnyadások, üvegezések, különcködések, beszélgetések, szóval úgy minden. Olyan fél kettő körül elkezdtem fáradni, ezért Tantit hazavittük, dumáltunk vele még egy keveset, aztán elindultunk Sióagárdra. Pár pillanatos öröm: beszaladtunk a benzinkútra, mert kellett vennem cigit, és bent a Cure-tól szólt a Lovesong. Imádom azt a számot, és most hallottam először, hogy leadták volna rádióban. Na de sebaj. Még itthon fölkaptuk az anycim által csomagolt sütit meg egy DVD-t, és uzsgyi! Náluk majdnem reggelig beszélgettünk, tegnap meg... igazából csak döglöttünk, filmeztünk, láthattam a Dzsungel könyve orosz verzióját, hát halál aranyos! :D Forma1-et is néztünk, meg a hatvanadik percnél elkaptam a foci VB döntőjét, és bár alapállapotban lúdbőrzik a hátam a labdarúgástól, erre akkor is kíváncsi voltam. :) Igazából sokat agyaltam a hétvégén, vagyis inkább úgy a múlt hét második felében. Tényleg ő az igazi? Ezt akarom? Aztán persze rájöttem a válaszokra, és arra is, hogy úgyis mindent ezerszer fogok még máshogy gondolni, csak mindkettőnkből kiveszett valami az elmúlt évek alatt. Hiányzik az újdonság varázsa, de ezt valahogy pótolni tudja egyfajta megszokottság. Mindegy. Szeret, szeretem. Mondjuk az enyhe fail, hogy szülinapomra (még) nem kaptam semmit, de úgyis kierőszakolok valamit, nem hagyom ennyiben. Sajnos (?) már nem vagyok annyira elfogult. Oké, a hibáit eddig is láttam, és tudom, hogy hozzá tartoznak. Ja, és már csak tíz nap, és kiderül, hova megyek, megyünk tovább! :)