Még mindig basz szét a szeretet. Komolyan mondom, kezdek félni, hogy megfulladok. Aztakurva. Ennyire ne rajongj értem bazmeg! Oké, tudom, hogy szeret, meg én is őt, de... bár szerintem megint csak hisztizek. Szokásom. És utálom is magamban. BRŰŰŰ!!! De azért kezdenek néha kétségeim támadni affelől, hogy tényleg ő lenne az igazi. Bár négy és fél év az örökkévalóságból... a satnya 22 évemből... ehhh, faszom, szeretem és kész! :D Őt nem lehet nem szeretni.
*rinyál*
2010.06.24. 08:45
Címkék: szerelem hiszti melankólia zoli
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://patkaaany.blog.hu/api/trackback/id/tr66149263
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.