Gyerekek, megdőlt a rekordunk! :D Most vagyunk együtt a leghosszabb ideje! Tegnap szegénykém eléggé be volt fordulva, de aztán végülis fölmentünk Tekébe, ahol már javult a hangulata, meg én is tök jól elvoltam. Az egész hetes búvalbaszottság után már jólesett... meg az is, hogy odabújt hozzám, meg úgy minden... ilyen alkalmakkor hiszem el, hogy szeret. Viszont ma már tényleg meg fogom kérdezni tőle, hogy boldog-e velem. Tegnap nem akartam még tetézni ezzel is a baját.
Ja, meg elballagtam. Végre. Hétfőn nyolc év középiskola után nekiugrok az érettlenséginek. Nem félek tőle. Még nem. Csak utálom a fehér blúzt (nekünk nem matróz kell), és a magassarkút, és az ilyen kötött dolgokat, mint ez az egész érettségizősdi. Úgy értem, ha már nem azt írod a lapra, hogy tisztázat, hanem hogy piszkozat, nem adható pont, meg egyéb ilyen szarságok... rühellem az ilyesmiket. Na mindegy, majd lesz valahogy. Egyébként meg sok sikert minden szakmunkásnak, aki most vizsgázik (szegénykéim, rólatok mindig elfelejtkeznek, míg az érecccségizőket agyonajnározzák), és egye-bassza, a többi éretlenségizőnek is! :)