Meg lettem nyugtatva. Persze nem tártam föl előtte minden félelmemet és aggályomat, de azt hiszem, értette szavak nélkül is. Ugyanis a sok hülyeség és némi komoly dolog mellett volt egy rövid párbeszédünk tegnap.
Zoli: -Szeretlek.
Én: -Én is szeretlek téged.
Azt hiszem, ebben minden benne van. Minden olyan, mint régen. Csak jobb. Megkérdeztem, végig tudta, hogy szeretem. Viszont jól tettem, hogy vártam szilveszterig. Na mondom, ezt meg én tudtam. Számítás rulez! Azt hiszem, megkomolyodtunk valamilyen szinten, talán felnőttünk egymáshoz. Boldog vagyok vele, elmondhatatlanul boldog. Ránk vár minden csoda, az egész világ, és remélem ezúttal senki és semmi nem állhat közénk. Érdekes, mert ma, amíg szünetben kávéztam, odajött az egyik tanárnő, hogy épp most rakott ki egy papírt a faliújságra, ami Dániát hirdeti, mint lehetséges továbbtanulási célt. Mondta, hogy elsősorban miattam (WTF???) tette ki, és hogy gondolkodjak majd el rajta. Ha ezt egy fél évvel ezelőtt mondja, akkor gond nélkül, de mostmár semmi pénzért. Oké, nem arról van szó, hogy nem mennék, mert tényleg mennék örömmel, de nem fogom Zolit itthagyni. Inkább itt rohadok meg Szekszárdon ha azon múlik, hogy együtt maradjunk. Poén: tűzriadó volt ma a suliban. :D Kijöttek tűzoltók, sünegerek, mentők... kár, hogy az uccsó órám után (na jó, igazából ma volt egy darab órám, de bent maradtam angolon mp4-et tölteni) történt mindez. Abban a teremben füstölt valami, ami mellett a kémiaszertár van (bennfenteseknek: 119). Kivonult mindenki az udvarra, mi páran az utcára. Zsiráffal kitaláltuk, hogy igazából csak az van, hogy mi forradalmat csináltunk, kitört az anarchia, és most a tanárokat nyilvánosan kivégzik... csak mások, hogy ne a mi kezünk legyen sáros. Vártuk, hogy mikor repül levegőbe az iskola, vagy legalább ég porig az egész, de aztán nem lett semmi. Ünneprontás. Még a Teol is alig említi, csak annyit, hogy nem robbant fel a kémiaszertár, csak pletyka volt az egész, minden esetre kiszellőztették (na ja, szerintem harminc év után először). Akárki csinálta, máskor úgy időzítsen, hogy lemaradjunk a dolgozatokról. Na mindegy, talán majd legközelebb. Így is leblokkoltam tegnap, velem ilyen még nem történt. Talán túl sokat vártam, talán túlságosan féltem, hogy mit tudok adni és mit nem. Szar Vicces volt. :)
