Tegnap találkoztunk. Bevallom, tartottam tőle... elvégre volt három napja meggondolni magát, ami alatt sok víz lefolyik a Dunán. De aztán nem volt semmi gáz. Sőt. Mikor már láttam, hogy jó, kidobni talán még nem fog, azon kezdtem el filózni, hogy most is haverként fog-e hozzám viszonyulni, vagy már nem? Aztán hosszú évek után először újra Cicának szólított, amit már jó jelnek tartottam... mintha az a sok idő talán el se telt volna, és mindent ott folytathatnánk, ahol anno abbahagytuk. Tudja, hogy szeretem. Nem mondtam neki, de tudja. Na persze nem nehéz észrevenni... csak ahogy ültem, ő a fejét az ölembe hajtva feküdt, hozzámbújt, rámmosolygott, megpuszilt, vagy csak nézett... hát napomat azt bearanyozta, nem kicsit. :) Kb. háromnegyed hattól hajnali negyed háromig voltunk együtt, elég sokat beszélgettünk, szerencsére van miről, érzem, hogy ez a kapcsolat még különlegesebb lesz, mint az előző (VELE!!!)... ja, kedvencem: megkérdezte, hogy annak idején mit tudott ő adni nekem, hogy ennyire megszerettem (asszem nem ezt a kifejezést használta, de a lényege ez volt, és akkor hirtelen lepergett előttem az összes együtt töltött idő, attól a pillanattól fogva, hogy életemben először messziről megláttam, szóval bocsánat, de nem emlékszem már pontosan hogyan fogalmazott). Mély hallgatás után kinyögtem, hogy nem tudom. Ma járattam ezen az agyam, és a következőkre jutottam: törődést, figyelmet, kedvességet, jókedvet, életörömöt, gondoskodást, hitet, célokat, élni akarást. Nem szólva arról, hogy álomszép szemei vannak, selyemszálú haja, jó vele beszélgetni, úgy mosolyog, hogy a halálból is visszatérnék, ha az lenne az ára, hogy még egyszer láthassam... és úgy csókol, hogy azért meg meghalnék. Szerencsére ugyanaz az alapelve, mint nekem, bár ezt csak ő mondta: búcsúzz úgy, mintha végleg búcsúznál, és szeress úgy, mintha nem lenne holnap. Ebben azért elég sokminden van, nem? Hogy ő szeret-e engem? Nem tudom, passzolok, tényleg. De igazából... én szeretem őt. Éveket vártam rá, és most visszatért. Enyém, velem, nekem. Engem ölel, engem csókol, engem hív, velem van, hát mit rágjam magam azon, hogy szeret-e? Egyébként is azt mondta, hogy aki őt szereti, azt ő is viszont. Jó, úgy legyen. Rábízom. Időt kért, hogy megszokja, hogy valaki szereti. Időm pedig van. Rá mindig.
Egyébként is egész jó napom volt. Az emeltmatek egy óra hosszás se volt (ez az alkalom 90 perc szokott lenni, csak csoportterápiának hívom), egész nap esik a hó, de nincs olyan gecihideg, mint nem is tudom mikor volt. :D Ééés már csak kettőt kell aludni csütörtökig. :)
