Hülye vagyok. Illetve nem normális. Ezt Emese mondta rám tegnap, miután leizzadva és remegő lábakkal visszaértem suliba. De kezdjük az elején. Ugye hó van, és nálunk a Keriben sok idióta, na mi jön ebből? Igen, hócsatázás. A nagy játszma hevében betörött egy-két ablak, amiért én egy óra hosszat vigyorogtam. Megkérdeztem a portásnénit, hogy most mi lesz, aszonta már hívták az üvegeseket, nemsokára itt lesznek... az ám, csak nekem haza kellett jönnöm, át a szomszéd áltsuliba az ebédért, mindezt fél tizenkettőig... ami nem is lett volna gond, ha nem találtam volna ki, hogy márpedig én visszamegyek a suliba minden áron, és sietnem kellett. Szóval a csúszós járdán hóesésben captattam haza, négyesiskola, haza letenni kaját, vissza Keribe. Egyéni csúcsot állítottam föl beérésben. :) Két osztálytársammal, Tibivel és Renivel vártunk egy kicsit, és a hatás nem maradt el. Jöttek az üvegesek. És igen, váltottam vele pár szót... kiderült, hogy a hétvégén külföldön volt, összetört egy motort (WTF???), és hogy majd beszélünk. A barom fejemmel meg elfelejtettem megkérdezni tőle, hogy mikor lesz az a valamikor, és hogy ráér-e most hétvégén... na mindegy, majd holnap fölhívom, tényleg. Imádkozzatok, szorítsatok... meg miegyéb. Elvileg amúgy ma is jöttek volna... talán jöttek is, csak megint remek óráim voltak... második és harmadik magyar, aztán két angol, amire jobb dolgom nem lévén bementem, majd egy újabb likas, és utána negyed háromtól fél négyig szünet nélkül emeltmatek. Jojóztak a szemeim a végére. De legalább itthon nem állt a bál, kivételesen.

Más: szilveszteri pénzeket ki mikor tudja beadni?